Mit tegyek? Volna egy kis problémám, szeretném ha elmondanatok a véleményeteket és ha tudtok tanácsot adni azt is elfogadom. Bővebben lent:

ha jól fog esni ha nem attól még gusztustalan amit csinálsz!

Akármilyen legyen a barátod , akármennyire ne bókoljon , ne vigyen el sehova azt még ő sem érdemli meg , hogy jól megalázd becsapd átb*szd a fejét!

Remélem ő is ugyan ezt csinálja veled... bezzeg ha kiderülne , hogy ő is így átk*rt téged még neked állna feljebb és te lennél a sértett!

Pofám leszakad , hogy valaki , hogy képes ilyenre...

ha nem megy hagy ott és úgy pasizz , de f*szért kell akkor mikor még van "barátod"

F

Egy kicsit erős az előttem lévő válasz de sajnos igaz.

mindig jön egy másik aki udvarolgat vagy megteccel neki.

Lehet h csak vigasztalást akar tőled az uj fiu és akkor dobnád érte akit szeretsz.?

talán probálj meg uj dolgokat bevinni a régi kapcsolatodba.

Uj programok, wellnes hétvége akármi.hajrá!!!

Szerintem az, hogy egyáltalán felmerül benned, hogy elhagyd/megcsald a barátod már rossz. Ha úgy is érzed, hogy szereted, de ott van a másik is. És lehet, hogy fellángolás, de ennek sem szabadott volna megtörténnie.

Talán annyira szorosan nem kapcsolódik ide, de elmondok egy történetet.

Vol egy barátom, egy éve voltunk együtt. Talán ugyanez lehetett, mint nálatok, már nem votl friss szerelem, nem bókolt nekem annyit, nem mentünk sehová. Pluszban miután minden nap min. 5-6 órát együtt töltöttünk éppen eleget veszekdtünk. Főleg mert bennem kialakult egy sértődöttség, hogy nem foglalkozik velem eleget, de ez így csak tudat alatt.

Aztán elmentem egy hétre nyaralni. Első pár napban borzasztóan hiányzott a barátom, azt sem tudtam, mit csináljak nélküle, hiszen ő volt az, aki egy éven keresztül minden egyes nap ott volt velem. Akkor tudatosult bennem, hogy pontosan tudom, hogy egy helyzetről mit gondolna, mit mondana, stb.

Aztán eltelt egy hét, majd kettő. Megpróbálom rövidre fogni. A vége az lett, hogy megcsaltam egy sráccal, aki nagyon jó barátom volt, és akinek elmondtam ott akkor minden problémám. Úgy éreztem megért. Úgy éreztem, ő még tisztel és becsül. Úgy éreztem, ő megérdemelne, ő úgy szeretne, ahogy megérdemlem.

Aztán hazamentem. Elmondtam a barátomnak. Sírt, sírtam. Soha annyira nem gyűlöltem magam, mint akkor. Nagyon megbántam, és azt mondtam, hogy soha többet ilyet, emésztettem magam. Persze a fiúval megszakadt minden kapcsolat. Együtt maradtunk a barátommal, és nagyon boldogok voltunk. Mintha megoldódtak volna a problémáink. Figyeltünk egymásra. De aztán ez újra elmúlt. Egyszer csak azon vettem magam észre, hogy nagyon tetszik egy fiú, egyfolytába nézem, rá gndolok. Verseket irogattam róla. És ahogy telt az idő, reméltem, hogy csak fellángolás, és nem akartam abba a hibába esni, mint már egyszer. De aztán rájöttem, hogy ugyanúgy megtenném, ha alkalmam adódna. És akkor hagytam el őt. Mert rájöttem, hogy nincs értelme egy ilyen kapcsolatnak. Ahol megtörténik egyszer, ott megtörténhet mégegyszer és mégegyszer, ha csak enm történik csoda.

Az igazság az, hogy ezzel a fiúval, aki tetszett, soha nem lett később semmi. De így volt tiszta és helyes.