Kidobjam? Kérjek szünetet? Teljesen össze vagyok zavarodva.

Lassan három éve vagyunk együtt, 21 évesek vagyunk. Mindig mondja, hogy szeret, hogy hiányzom neki, mégis az utóbbi hónapokban egyre ritkábban keres, és mivel egymás szüleivel nem épp rózsás a viszony, van, hogy hónapokig(!!) nem adódik alkalom, amikor szexelni tudnánk. Régebben minden hétvégén együtt aludtunk, valahogy sokkal inkább partner volt abban, hogy leküzdjük a nehézségeket. Tudom, hogy komolyan gondolja, hogy szeret, és hogy nincs senkije, de én úgy érzem, nekem ez nagyon kevés belőle! Amióta érzem, hogy baj van (úgy nyár vége óta), úgy érzem, próbálok mindent megtenni a kapcsolatunkért, számtalanszor próbáltam leülni vele, hogy megbeszéljük a dolgokat, ilyenkor mindig bólogat, aztán nem változtat semmit! Tudom, hogy összetörné, ha szakítani akarnék (velem tervezi a jövőjét, tőlem szeretne majd gyereket), de amióta ezek a gondok vannak, egyre inkább belefáradok, és egyre több hibáját veszem észre amik egyre inkább bosszantanak. Nem akarom megbántani, de közben még ez is csak idegesít - a kapcsolatunkban lány létemre egyértelműen én vagyok az "irányító", az "erősebb" fél, ami már az elejétől zavart, de sokáig toleráltam, most már ebből is elegem van. Félek, hogy a végén meg fogom utálni Őt, mivel nem tudom megbeszélni vele a problémáimat. Félek a gondolattól, hogy nélküle legyek. De mellette egyre kiábrándítóbb. Mit tegyek? Csupa rossz lehetőséget látok magam előtt, és félek, hogy a rosszak közül is a legrosszabbat fogom választani. Kérlek adjatok tanácsot!

L/21

(Elnézést, hogy ilyen hosszú lett.)