A feleségem már két éve szexchat-et folytat néhány közismert társkereső oldalon, a Skype-on és a Facebook-on. Én már beadtam a válópert, mert nem bírom tovább. Szerintetek megmenthető még ez a házasság, vagy jól tettem, hogy beadtam a válókeresetet?

Az első válaszadónak: Nem kamuzok, hanem kétségbe vagyok esve. Nem tudom, te hogyan állnál ehhez a kérdéssel, ha veled esett volna meg. Ezen a helyen nincs helye - legalább is szerintem - a hazudozásnak. Őszintén bemutattam a tragédiámat, ennél normálisabb és segítőbb válaszokat várok.

3/5-nek: Örülök a válaszodnak, de nem érzem magam papucsnak, mert nem az orrom előtt csinálta, hanem mindig titokban. A leánygyermekeim megsúgták most július elején, hogy az anyjuk már 2 éve közönséges stílusban szexchat-et folytat nagyon sok pasival, és egy-két hetente talizik. Nekem ilyen alibiket mond előtte: most megyek a Tesco-ba, most megyek a mobiltelefon szervizbe, most megyek egy barátnőmhöz, most egy nőkollégámmal megyek Demjén koncertre (és a munkatársnője érte jött kocsival), most megyek Pestre a bankomba egy régi hitelem miatt, most turizni megyek, mert most van új bálabontás, stb. Mindenesetre én komolyan vettem a lányaim infóját, és szoftveres úton feltörtem őnagysága profiljait, és mindent dokumentumokba mentettem, azzal, hogy jó lesz majd bizonyítéknak a válóper során. Július végén megmondtam a feleségemnek, hogy mindent tudok róla, és magyarázatot kértem, azzal: hogy nem tudom sem megérteni, sem elfogadni a magatartását. megkértem, hogy üljünk le és beszéljük meg, hogy miért csinálja ezt. Nem akar beszélni róla, mert azt mondta, ha tudok mindent, akkor felesleges, hogy ő bármit is mondjon. A kitálaláskor a fiúnk beléptette az anyját a társkeresőkbe, és törölte a profiljait, ennek ellenére ő két hét után újraaktiválta ezeket, és ott folytatja, ahol abbahagyta. Amikor egy héttel ezelőtt a fejéhez vágtam, hogy tudom, visszalépett és folytatja, rendőrségi feljelentéssel fenyegetett, amiért ismét feltörtem a dolgait. Ekkor a lányok törölték a profiljait. Az utóbbi néhány napon már csak a telefonján flörtöl, amit nem tudok ellenőrizni, mert gondosan ügyel rá. Egy biztos, három nappal ezelőtt, amikor váratlanul beléptem a szobájába, éppen maszturbált, és a telójával felvette videóra. Valószínű, hogy valamelyik abnormális partnere rendelte tőle. Soha nem gondoltam volna róla, hogy ilyen, pedig már 24 éve vagyunk együtt, és én mindig azt hittem, hogy nincs semmi baj köztünk, mert míg ki nem derült a turpissága, minden OK. volt vele az ágyban. - Így azt hiszem, majd egy kicsit másképp látod a helyzetemet.

4/6-nak: Köszönöm a válaszod, ez egy másik megközelítés, többször is elolvastalak, míg rászántam magam a kommentre. Az a helyzet, hogy két hónappal ezelőtt rám ragasztott egy nyavaját, amivel aztán orvoshoz kellett fordulnom. Sajnos, még most sem vagyok teljesen egészséges. Elküldtem nőgyógyászhoz is, mert azt hitte, hogy terhes, sőt a saját házi dokimmal is megbeszéltem, hogy kezelje ki, mert így nem lehet vele szexelni, hiszen rögtön visszafertőzne. Járt mindkét orvosnál, a nőgyógyász által vett kenetminta, és a házi dokim által kért laborvizsgálat (vizelettenyésztés) eredménye összevágott, többféle kevert fertőzése van. Kiírták neki a gyógyszereket, nem váltotta ki, mert nem érdekli. Szerinte én szedtem össze valahol és most rá akarom varrni az egészet. A nőgyógyász pedig azt mondta neki, hogyha felhasználta a hüvelytablettákat, be kell feküdnie a kórházba egy biztonsági küretre. (Ez utóbbit nemigazán értem, hogy mi az). Nem ment vissza a nőgyógyászhoz sem, mert most éppen maga alatt van, és keményen iszik. No, nem a család szeme láttára, de azért észrevesszük a heti 3-4 kétliteres műanyagflakont a nagy kukában. A múlt héten az egyik gyermekünk osztálytársának az apjával akart nálunk itthon dugni, amikor nem voltam itthon, de szerencsére a gyerekek résen voltak, és megakadályozták. Hogy szerethető-e? Igen, mert amúgy gondos anya, imádja a gyermekeit, az unokáját, és hozzám sem közömbös. legjobban az bánt, hogy odaveszett minden bizodalmam. Én soha nem hazudtam neki,mert az őszinteséget tartom a legfontosabbnak egy párkapcsolatban. Mi egyáltalán nem élünk jómódban, csak tengődünk egyik hónapról a másikra. Tehát ez soha nem volt érdekházasság, én elvált voltam, ő pedig 18 éves, egy bulin ismerkedtünk meg. Soha nem gondoltam azt, hogy ebből egy tartós kapcsolat lesz valaha, mert csak egy egyszeri kalandnak gondoltam a túl nagy korkülönbség miatt. Aztán egyszer megkeresett, hogy terhes és hogy tőlem van a gyerek, de nem véteti el. Kértem, hogy költözzön hozzám, aztán jöttek a gyerekek, aztán feleségül vettem, stb. - Így már nagyobb rálátásod lesz az életünkre, és remélem, hogy még majd véleményezel.