Tippek, reakciók az esetemre?

A párom közel két év után elhagyott. Azt mondta, most is nagyon szeret, de szerinte ez már más...úgy érzi, már nem szerelemmel szeret. Én voltam neki az első nagy szerelem (és ő is nekem). Számos élmény, dolog összeköt minket, épp ezért ragaszkodik hozzám és én is hozzá, de ő úgy gondolja, hogy nem szeretné folytatni. Én azonban igen, és én most is nagyon szerelmes vagyok belé. Mikor kimondta a szakítást 1-2 hétig sokkos állapotba voltam és csak rontottam a helyzeten. Ahelyett, hogy megpróbáltam volna nyugodtan kezelni a dolgot, kétségbeesetten próbálkoztam...már-már zaklattam...sírás, veszekedés, ordibálás, volt itt minden. Aztán sikerült lehiggadnom és bocsánatot kértem tőle a "hisztijeimért". Végre nyugodtan el tudunk beszélgetni...Elmondta, hogy őt is nagyon bántja ez a dolog, hogy így "elbánt" velem és nagyon sajnálja, valamint nagyon szeretné, ha tartanánk a kapcsolatot ezután is. Most 2 hónap telt el a szakítás óta...keveset beszélgetgetünk MSN-en, személyesen is csak 2 hete láttam utoljára. Én még mindig ugyanúgy érzek iránta és nem tudom elfelejteni...az a helyzet, hogy nem is akarom. Én folytatni szeretném vele. Túl sokmindent elterveztünk, túl sokminden megtörtént közöttünk, ahhoz hogy én csak úgy lemondjak róla. Küzdeni szeretnék érte. Fel akarom ébreszteni benne azokat az érzéseket...Csak nem tudom, mikor jön el az ideje és hogy milyen módon próbálkozzak újra meghódítani őt? Mikorra csillapodnak le a kedélyek kellőképp? Létezik esetleg olyan, hogy "gyenge pillanat", amikor vevőbb a közeledésemre? Hogy tudnék, úgy az "előtérbe" maradni, hogy ne legyen zaklatás, tolakodás? Milyen közös programokat javasoltok, amik nem olyanok mint egy fiú-lány "nyomulós randevú"? Azt tudom, hogy mindketten nagyon szívesen gondolunk vissza a közös élményeinkre, emlékeinkre...mit váltana ki belőle, ha felhoznám neki ezeket, és kb mikorra érne meg a helyzet, arra, hogy ez a nosztalgiázás ne "sebfelszakítás" jelleg legyen? Az az igazság, hogy szakítás óta a próbálkozásaim tényleg mind fejvesztéses hisztik voltak és egyszer sem tettem egy őszinte szerelmi vallomást neki, ami esetleg megérintette volna...én úgy gondolom, hogy talán, ha nem is célravezető, de hasznosabb lett volna...mit gondoltok? Esetleg majd ezzel is megpróbálkozzak? Ha igen, mikor? Tudom, nagyon sok a kérdés meg sok az apró butaság benne, de ebben is csak az látszik, hogy mennyire szeretném, hogy ennek ne így legyen vége...Minden válasz, tipp, reakció érdekelne, kivéve egyet (amiből már kaptam eleget), hogy: "Jobb, ha elfelejted...jobb, ha túllépsz rajta...nincs vége a világnak" stb. Ez számomra nem hasznos. Kérlek olyat írjatok, ami segíthet! Előre is köszönöm!

19/F