Miért érzem úgy, hogy már nem szeret?

Fél éve vagyok együtt a barátnőmmel. Eddig minden nagyon szép volt. Rengeteget hülyültünk, élveztük egymás társaságát. Ha egy napot nem tudtunk találkozni, akkor már írtunk is egymásnak, hogy mennyire hiányzik a másik, és lebeszéltünk egy újabb találkozót. Mikor összejött, hogy találkozzunk, akkor mindig a nyakamba ugrott, nagyon örült nekem. Ha buliba készülődtünk, de valami nekem közbe jött, és mondtam neki, hogy valószínűleg én nem fogok menni, akkor azt mondta, így ő se vesz részt a bulin nélkülem.

Most azonban kicsit változott a helyzet. Elég rossz időszakon mentem keresztül. Nem részletezném, a lényeg, hogy minden összejött, és elég negatívan álltam hozzá a dolgokhoz. Gondolom ez hatott ki a kapcsolatunkra is. Már nem ugrik a nyakamba, ha találkozunk, már nem írja, hogy hiányzom neki, csak ha én is írom neki. Ha megkérdezem, hogy elrontottam-e valamit, akkor azt mondja, hogy semmit. Tegnapelőtt is sétáltunk, és nem is szóltunk egymáshoz (máskor is történt ilyen, de az a csönd nem volt kínos... ez viszont igen). Ma lesz egy buli, amire úgy tűnt nem tudok menni, de igazából nem érdekelte... Ő megy nélkülem is, jól fogja érezni magát (ami persze nem gond, de a fentebb leírtak szöges ellentéte, ami meglep). Ha írok neki, akkor alig-alig válaszol, ha meg mégis ír, akkor úgy érzem csak kötelességből teszi. Nem tudom mit tegyek. Van esélyem helyrehozni?