Szerintetek is gond ez a mai világban?

Mert az emberek ebben a tekintetben is ellustultak.

Ha mindent megpróbáltak, és nem megy, akkor tényleg nem kell erőltetni. De ha szeretik egymást, ostobaság félredobni a másikat az első probléma után, attól kéne fejlődnie egy kapcsolatnak.

Erről kifejteném hosszasan a véleményem,mert olyan téma,hogy annyi mindent mondanék..:D Na,oké,igyekszem röviden.Nem fog menni,de azért mégis.

Sajnos azt tapasztalom,hogy az egész korosztályomban kb ami kitartás van,az nulla. Türelemből szintén nulla. Tanulmányilag,kapcsolatilag,mindenhogy. És bizonyos szinten ez egy erős kritika rájuk nézve,hiszen mi sem egyszerűbb,mint ahelyett,hogy szembenéznének az akadályokkal,inkább homokba dugják a fejüket. Nem csak a lányok,a fiúk is,pedig azért tőlük nem ezt várnánk,ha már úgy van a köztudatban,hogy ők az erősebbek és a kitartóbbak. Sztereotípia ide vagy oda,akkor is szégyen,mindkét nemre nézve.Nézd,ez szerintem inkább "érzelmi műveltség" kérdése. Van,aki napról napra él és bele se gondol abba,mit művel másokkal és hogy néha a nehezebb dolgok a legkifizetődőbbek később. Gyakorlatilag képes lemondani egy olyan kapcsolatról is,amiben ki tudja,lehet,hogy a legboldogabb lenne,csak azért,mert nem úgy indul,mint egy tündérmese. Lemond a másikról,csak azért,mert vannak nehézségek,és minden kapcsolatban vannak nehézségek,amikkel előbb-utóbb meg kell küzdeni vagy közösen vagy magában,ahhoz,hogy működjön tovább. Nem,nem az olyan dolgokra gondolok,mint a megcsalás,csak apróságokra. Szerintem az egy igazán jó kapcsolat alapja,hogy beáldozunk bizonyos dolgokat az addigi életünkből egy jobbért cserébe. Küzdünk érte és nem engedjük csak el úgy a másikat(akit elvileg szeretünk!!!),amiatt,mert vannak rosszabb napok és nehezebb időszakok.A haverotokkal/barátnőtökkel is ezt teszitek talán? Nem,ott mégis békülés van pillanatok alatt,nem hagy ott senki egy régi barátot pár nap mosolyszünet miatt. Akkor egy kapcsolatban miért kell? Semmivel se másabb a helyzet,sőt!

Senki se válogathat az örökkévalóságig. És bizony,amíg nem tiszteli a másikat,őt se fogják. Amíg ő nem tesz a kapcsolatért,érte se fognak egy idő után,ha látják,hogy nem ér semmit,amit ők tesznek érte. Amíg nem képes legyőzni a problémákat és a félelmeit,örökké azok nyomása alatt fog élni,márpedig minden elől elfutni nem tud majd... Aki meg érzelmileg fejlettebb,tud bánni az emberekkel,tud gondolkodni a fejükkel,fel tudja fogni,hogy milyen is az élet és hogy akár párban akár egyedül van,tenni kell mindenért,amit szeretne elérni vagy megtartani. Tud törődni mások érzéseivel,figyelni rájuk,mert pont ez a baj. Sok ember nem akarja megérteni a másikat,ezért inkább hagyja a fenébe az egészet. Aki kicsit is átlátja,a dolgokat,az viszont tudja,hogy neki is lehet rossz napja. Neki is lehetnek rossz döntései,ő is követhet el apróbb hibákat. Benne is előjöhetnek furcsa érzések,ő is félreérthet dolgokat.. Mégsem szeretné,ha emiatt az,akit elvileg szeret,csak úgy kidobná,mint valami kutyát,nem?:)

De ha belegondolunk.. Nem csak a kapcsolattal van ez így.

17l

Nálunk is mennyi gubanc volt... Ne megcsalásra meg ilyesmire gondoljatok, de én azt mondom, hogy minél több hülyeségen átléptünk, annál erősebb lett a kapcsolatunk, sokkal jobban ragaszkodunk egymáshoz, mint az elején..

De tudjátok mi a legnagyobb gáz? Hogy már nem csak a kapcsolatokban van ez, hogy nem próbálják megjavítani, hanem ma már egy eljegyzés, sőt egy házasság sem szent sok sok sok embernek. :(

3 évig próbáltam javítgatni egy kapcsolatot, és az eredmény megcsalás lett, szóval én is úgy érvelnék, hogy ami nem megy azt kár erőltetni

Ha javítgatni próbálod azzal nyerhetsz némi időt, de az eredmény nem fog változni