Anyakomplexusa lehet a volt barátomnak?

4 éve ismerem volt barátomat, és ez idő alatt megmutatkozott, hogy mennyire elhagyatott volt egész életében. Az anyja alig törődött(törődik) vele, az apjuk pedig 6 éves korában lelépett. Mikor megismertem épp egy rossz kapcsolatból lépett ki, sokat panaszkodott, depressziós is volt. Ahogy teltek a hetek egyre jobban megkedveltem, végül legjobb barátok lettünk, majd beleszerettem. Ezek után megint összejött a volt barátnőjével, fél évet együtt voltak, aztán szakítottak. Végig kereste az igazi társát, és egyszer sem vette észre, hogy én majd meghalok érte. Folyton az igaziről beszélt, később így visszagondolva lehet hogy csak párkapcsolatfüggő volt, és csak egy nő kellett neki, akivel ellehet, mert egy barátja sem volt a közelben.(én vidéken éltem, ő a fővárosban). Egyszer felmerült benne, hogy összejöhetnénk, de a távolság miatt nem lettek volna rendszeres találkozások. Én sajnos akárhányszor láttam mégjobban szerelmes lettem belé. Még mindig megvolt neki a barátnője, de haza is vitt bemutatni, és sok időt töltöttünk együtt. Úgy tűnt, csalja velem a barátnőjét. Végülis én vetettem véget ennek a huzavonának, a kapcsolatnak sem nevezhető állapotnak. Aztán végül szakított a barátnőjével, és azt hittem ennél már csak jobb jöhet. Hát tévedtem, mert összejött egy 120 kilós cigiző, 7 féle színűre festett hajú dömper, drogos k*****l. Most utánam és a volt nője után ez eléggé durva váltásnak bizonyult. a csaj a mély hangjával, a hordónyi cs****eivel cseppet sem hasonlított ránk, mindketten vékonyak, magasak("modell") alkatok vagyunk. Már egy ideje az új nőhöz költözött, akinél otthonra is talált és ahogy észreveszem anyapótlékra is, ugyanis a csajjal megkapta a család és a barátnő fogalmát egyszerre. Főz, most rá, reggelente szendvicset pakol neki a suliba.. Ti ilyenről hallotatok már? Ez normális dolog egy (akkor) tizenéves fiútól, vagy abszolút abnormális? Tényleg nem értem hogy mit eszik egy értelmes, jóképű fiú egy ilyen lányon..