Lányok! Milyen bánásmódot alkalmaztok a félénk nem vonzó pasikkal szemben?

Igaz lányok válaszát várod, de fiúként válaszolhatok arra, hogy hogyan bánnak velem :)

Mondjuk függ attól, hogy mikortól számít félénknek! Mert nem tudom én például annak számítok-e.

16/F vagyok. Nem vagyok egy nagy dumás fajta, a haverokkal elhülyülök, lány barátaimmal szintúgy, de ha erősebb kapcsolatról lenne szó, mint barátság, akkor valamennyire visszahúzódom. Általában letagadom, ha szóba jön hogy tetszene, mert ért már elég átcseszés az életben, és inkább nem próbálkozom meg azzal, hogy nagy valószínűleg visszautasítást kapjak. Olyankor a lány közelségében szótlan és "bambuló" leszek.

De emellett elég karizmatikus, határozott megjelenésem van. Nem mondom hogy vonzó vagyok, de azért azt sem, hogy nem. Átlagos vagyok.

Igaz nem "kapcsolati" céllal, hanem csak barátkozni megyek, akkor a bunkóbb csajok általában leráznak valamiféle gyenge szöveggel. A normálisabbak pedig elbeszélgetnek velem, aztán mintha meg se történt volna, következő alkalomnál elsétálnak. A rendes lányok pedig néha még meg is mondják, hogy min javítsak a barátkozási próbálkozásaimnál :)

UI: 8-as, ha gondolod írj! Beszélgethetnénk... :)

15 pont ilyen vagyok én is :)

Csak barátkozok, azzal a különbséggel, h én bókolgatok nekik és mindig mondom h milyen szépek meg aranyosak meg minden, ami miatt volt is már gond abból h azthitték többet akarok de nem, én csak ilyen vagyok. És onnantól kezdve h többet akarnak, már én is beszari leszek és menekülök.

Ilyet:

http://www.gyakorikerdesek.hu/szerelem-szex__egyeb-kerdesek_..

Egy ilyen kérdésre kiírt válaszaira én is kíváncsi voltam, mert én is félénk fiú vagyok, annyira, hogy még az életben nem volt barátnőm. A tapasztalataim alapján a hölgyek igazat írnak, kedvesen bánnak az olyanokkal mint én, sokszor mondták, hogy milyen aranyos vagyok, de itt meg is állt mindig a dolog. A legtöbbször azért mert volt már barátjuk, de szerintem amúgy sem lett volna esélyem náluk, pont a félénkség és a kedvesség miatt.

Jól esik, hogy megdicsérnek, és soha nem bunkók velem, ahogy én sem velük, csak bánt, hogy itt mindig megáll a dolog. Hiába bókolok, nyitok, célozgatok feléjük az ilyen beszélgetések alkalmával, inkább cukinak tartanak mint pasis próbálkozónak, aki épp beveti magát. Mindenki tudja, hogy egy nő szemében óriási különbség van a kettő között.

Sajnálom, hogy a kedvesség és az aranyosság nem tartozik a férfias tulajdonságok közé, de én nem tudnék ezen a szinten megváltozni, és nem is állna jól nekem. Az már nem én lennék. Mindenki legyen önmaga.

Én önmagam vagyok, amilyen az is leszek amikor meghalok.

24/F