Melyik verzió hasznosabb? Aktív-passzív felállás?

Próbálom érthetően, bár szerintem sok másik leányzónak is voltak hasonló dilemmái, tán a pasiknak is.

A helyzetem az, hogy van egy fiú, akivel nem vagyunk együtt, mert nem tehetjük meg távolság miatt. Sok sok kilóméter, ám én közös megegyezés alapján költözök majd, tehát ez nem olyan mérvadó ebben a kérdésben. Azt mondta nekem, velem akar lenni, történtek köztünk dolgok (szexen kívül), mikor találkoztunk, de sajnos én sok csalódáson is túl vagyok már ilyen fiatalon, sokszor vertek át szebbnél szebb dolgokkal, így talán érthető, ha nem tudom neki elhinni, hogy komolyan mondta mindazt, amit. Nos jobb híján neten tartjuk a kapcsolatot, és kérdésem eme részre irányulna, mégpedig a hogyanokra. Én megmondom őszintén, szeretném elérni, hogy komolyan akarjon velem lenni, de tudom róla, hogy egy olyan ember, aki minden alkalmat megragad, ha "préda" van (itt plusz pont nála, hogy mióta ilyen a viszonyunk, tudom, hg senkivel sem volt, bár ha lenne sem szólnék bele), és én nem akarom, egynek tekintsen a lehetségesek közül. És A valaki akarok lenni, nem Egy valaki. Nem akarom, hg azt vegye le az írásaimból, hogy én igenis képes vagyok érte áldozatokra, igenis fontos nekem, és mondjuk úgy "harc nélkül" megkap. közhelynek tűnhet, én is annak hittem, de így, hogy ebben vagyok benne, igenis tudom, ez fontos. Ezért néha visszaveszek a közvetlenségből. Megvárom, amíg ő ír rám (50-50 arányban szoktunk először írni), van, hogy nem 'fecsegek' annyit, kicsit amolyan passzívabb vagyok, persze nem bunkó, és elutasító módon, és mellőzöm a bensőségesebb témákat, ha ilyen jön föl, terelek kicsit. De rájöttem, hogyha ezt akár picit is eltúlzom, akkor az szinte készpénznek tűnhet neki, engem ő nem érdekel. (nem hitte nekem nagyon, hogy képes vagyok hónapokig 'várni' a közelségére, így szerintem könnyen meginog)

Magamról tudom, ez a kételkedés szörnyű. Ő is gyakran passzívabb a szokottnál, de amikor munka után fáradt, vagy éppen valami miatt feszült, legalábbis ezeket adja indoknak, és utána megnyugtat, hogy azért jó beszélni, vagy efféle, de nekem is rossz ez.

Segítségeteket abban kérném, hogy Szabad-e ezt csinálnom? Nem viszem túlzásba, mint írtam, a határt tartom, sőt, meg közelíteni sem szeretném, de nem akarok a szemében egy lenni azok közül, akiket csak úgy csettre megkap (merthogy én láttam régebben - akárkit megkap).

Remélem érthető voltam. Ja, én 18, ő 23. Köszönném a segítséget.:)