A párommal lassan egy éve vagyunk együtt, szinte együtt is lakunk. Én nem érzek iránta "lángolást" de szeretem és azért megvan a vonzalom. Jó így hosszú távra?

Gondold át, hogy mi lenne ha ő már nem lenne neked. (már ha szakítanátok) A szerelem lassan átalakul nagyon erős szeretetté. (Egy kis tudomány: Ha szerelmes vagy a tested hormont szabadít fel mely az agyad és a tested számára még újdonság. De lassan hozzászoknak és ezért nem érzed már azt mint az elején.) De ha jól érzed magad vele és szereted maradj vele. Régebben 16 évesen már házasodtak (nem is volt olyan rég, úgy 50 éve) Tehát ha minden rendben köztetek nem számít a kor. Különben meg ha később nagyon nem mennek a dolgok, még kiszállhatsz, bármikor! Sok sikert, remélem segítettem! :)

Én 3 évig éltem együtt egy olyan emberrel akibe soha nem voltam szerelmes.Most 22 éves vagyok.Úgy gondoltam tudok vele együtt élni,haverként tekintettem rá,de egyre jobban utáltam és elkezdtem tőle undorodni.Megismertem valakit akibe szerelmes lettem,azonnal otthagytam a 3 éves kapcsolatomat.A családom nagy balhét rendezett,állandó veszekedés miatt elköltöztem a szerelmemhez és ez már 7 hónapja így van.Már nincs nekem csak ő,tiltás ellenére a szerelmet választottam.Ezt csak azért írom le neked,hogy nehogy te is ebbe a hibába ess.Fiatal vagy még,hidd el neked is eljön majd a nagy Ő.Ne félj kimondani hogy vége,én is sajnálatból nem szakítottam.Már tudom hogy hiba volt.Ha ő az első,biztos bolygatja a fantáziádat milyen lehet mással.Ne ragadj le egy olyan fiú mellett,aki iránt nem vagy tisztába az érzéseiddel.Hidd el más is tud így szeretni,más is tud veled élni,más is tud veled foglalkozni.Nem jó az se ha nem szoktatok veszekedni.Nekem is ilyen nyugodt barátom volt,a végén már az is idegesített hogy nem veszekedik velem,hanem inkább igazat ad.A mostani barátommal veszekedünk,aztán jön a nagy kibékülés,és jobban szeretjük egymást mint valaha.Ha te úgy gondolod nem tudnád vele leélni az életed,vagy ha egy kicsit is bizonytalan vagy,azt tanácsolom ne rabold tovább az idelyét és a magadét se!Sajnálatból ne legyél vele.Nehéz kimondani a végszót,de ha egyszer kimondtad,ne engedd vissza magadhoz,még akkor se ha magányosan érzed magad.Én is elhanyagoltam a barátnőimet.Aztán jön egy jóképű pasi aki neked is megfelel,és jóképű!!! /feltételezem hogy amostani barátod nem az/ Te tudod mit döntesz,de a boldogságod a tét.Remélem a te életed jobban alakul... Sok sikert!