Szerintetek melyikőnk látja jól a dolgot, kinek van igaza?

Az jó, ha az embernek vannak igényei vagy elvárásai. Teljesen leadni ezekből fölösleges lenne, mert akkor a végén már egy alkesz agresszív barommal is összejönne, csak legyen vki.

Én inkább azt mondanám, hogy az embernek a saját korlátaival kell tisztában lennie, és objektíven mérlegelni, hogy magához képest nem túlzóak-e az elvárásai. Én pl. magamról tudom, hogy nem vagyok egy médiaideál szépség, így azt is megtanultam (mondjuk én már kiskamasz koromban, érettebb voltam az átlagnál már akkor is), hogy nem szabad túl magasra tennem a mércét a férfi külsejével kapcsolatban - objektíven, teszem hozzá. Tehát egy átlagos vagy nem nagyon gyönyörű lány ne várja el azt a pasitól, hogy fehérneműmodell testű, izmos, magas, tökéletes arcú legyen, mert azoknak a nagy része úgyis a saját kategóriájából választ. De ez fordítva is igaz, a nem túl jól kinéző pasik ne higgyék azt, hogy nekik kijár egy Debreczeni Zita vagy egy Zimány Linda mondjuk (most nem az agyi kapacitásról beszélek, hanem a külsőségekről).

Aztán azt is be kell látni, hogy tökéletes ember nincs - és nem szabad azt elvárni, hogy a párunk tökéletes legyen, ha mi nem vagyunk azok.

A barátnőddel értek egyet. Én inkább voltam egyedül sokáig, de a számomra fontos dolgokból egyáltalán nem engedtem.

Átlagos vagyok, ahogy amúgy a szerelmem is az, de EGYMÁS SZÁMÁRA a világot jelentjük, és erről az érzésről szerintem hiba lemondani :)