A férfiak többsége miért képtelen dönteni arról, hogy valójában akarja-e a párkapcsolatot, vagy sem?

#8-as

gondolod, hogy egyedül nekem van 84%-om? Tegnap még 85 volt egyébként. Remélem nem gondoltad komolyan amit írtál.

#10

Igen, egyről beszélünk. Az olyan nők mint te, fiatalon még engem is elbizonytalanítottak, persze most már kicsit más a helyzet. De az mindenképp fontos, hogy ha sokszor történik meg ugyanaz az emberrel, akkor el kell gondolkodni, hogy önmaga a hiba forrása.

Szerintem éppen az a gyanús, aki gondolkodás nélkül ugrik fejest egy kapcsolatba. Amint valakinek komolyan megfordul a fejében, hogy ez most akár egy életre is szólhat, nagyon rózsaszínű szemüveg kell, hogy ne gondolkodjon el, mennyire képes ezt egy életre elképzelni.

És minél többet csalódik valaki, annál inkább óvatos.

Az ember óhatatlanul folyamatosan kérdezi saját magát: akarom én ezt?

De hát nem ez a jobb, mint egy év után rájönni, hogy nem is ezt akartam?

Vagy akkor, amikor már ott a gyerek, családot robbantani, életeket tönkretenni?

Azzal simán el lehet ijeszteni valakit, ha ő még vacillál, de a másik már húzza befelé a mélyebb kapcsolatba.

Nem tudom, mi ez a sablonos gondolkodás, hogy a férfi olyan, mint a fakocka, ha nem akar azonnal dugni meg házasodni, akkor tutira van másvalakije.

De látom, tömeges ez a hozzáállás, mert itt is azt pontozzák fel, aki ezt mondja.

Hát lányok, ha tényleg így viszonyultok a pasikhoz, maradjatok meg inkább a zizegős barátnál. Ott a kapcsolati krízis csak az elemcsere idejéig tart.

#17:

Szabad a véleményalkotás joga.

De gondolom nem te osztod magadnak a zöldet. :D