Valóságba kevésbé kívánom vele a szexet, de álmomba állandóan. Ez most hogy?

2 éve vagyok párkapcsolatban. Harmonikus, kiegyensúlyozott , jó kapcsolatban. Nagyon szeretem a páromat és jól kijövünk egymással, de ezek mellett úgy érzem, hogy nekem bőven elég heti 2-3 alkalom a szexre. Egszerűen sokszor úgy érzem mint aki kiégett. Nem voltam mindig ilyen.. Régen imádtam, sőt előbb kezdeményeztem mint a barátaim. Egy pszichológus ismerősöm azt mondta nekem egyszer, hogy tudományosan bizonyított, hogy azok a nők akik nagyon fiatalon veszítik el a szüzességüket, megannyi kapcsolaton túl vannak, és jó pár egyéjszakás kalandon, azokkal ez fog történni elég hamar. Kiégnek! Belefáradnak, beleunnak idővel. Sajnos vagy nem sajnos az én életem is ilyen volt. 15 évesen az első barátommal túl estem az első szexuális élményemen, majd utána 21éves koromig semmi másról nem szólt az életem csak a bulikról és a férfiakról, töménytelen mennyiségű tiszavirág életű kapcsolatról, viszonyokról. Úgy érzem, hogy mióta a párommal vagyok azóta nyugodtam le. ( bár már előtte se jártam bulizni és nem bonyolódtam kalandokba vagy meggondolatlan kapcsolatokba) Nekem ő az igazi, és ő is így gondolja. Viszont az utóbbi időbe sokszor visszaköszön álmomba a régi "énem". Azt szoktam álmodni, hogy állandóan csak szexelnék a barátommal, éjjel-nappal kívánom... Ha álmomba ez van, akkro a valóságba miért nincs? Alapjában véve nagyon jó vele a szex, vele semmi gond. Csak mintha nekem nem lenne már ez létszükséglet. (hozzáteszem nem vagyok se depressziós, és nem szedek semmilyen gyógyszert) Volt akivel már hasonló előfordult? Értelmes válaszokat várok!