Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Leszbikusok tanácsát kérném! Ez a dolog problémát okozhat a kapcsolatunkban? (lent)
Leszbikus párkapcsolatban élek 9 hónapja a barátnőmmel. Teljesen titokban tartottuk ezt a kapcsolatot mindenki előtt, szülők, barátok. De a barátnőm a minap bevallotta az egyik barátnőjének, hogy együtt vagyunk. Teljesen jól fogadta, talán a legjobban, ahogy lehet. Örültem neki, hogy a párom ilyen bátor volt és büszke is vagyok rá. Viszont mégis azt érzem, hogy ez gondot okozhat a későbbiekben, mivel én nem igazán merek még úgymond előbújni. Ezt tudja a párom is és mondta, hogy nem baj, majd ha készen állok rá. Mégis többször feljön ez a téma, hogy kinek mondanám el vagy szerintem hogy reagálnának stb. Ez eddig ritkán volt beszédtéma köztünk most viszont egyre gyakrabban. Úgy érzem, hogy elvárja tőlem, hogy én is hasonlóképp cselekedjek. Félek, hogy ez gondot és konfliktusokat fog okozni a későbbiekben. Eddig nyugodt voltam ebből a szempontból, hogy ő sem mondta el senkinek és félt, de most, hogy ez már nincs így kicsit félek. Nyomást érzek magamon, hogy el kell mondanom mert ő ezt szeretné. Én is nagyon szeretném, talán a legjobban de mégis gyáva vagyok és még nem érzem magam késznek rá. Pedig én lennék a legboldogabb, ha nem kéne tovább hazugságban élnem, mert elképesztően nehéz.
Remélem megértettétek a problémám, és tudtok valami tanácsot adni vagy véleményt, vagy bármit. Nem tudom ,hogy jogos-e az aggódásom. Nagyon szeretjük egymást és vele szeretném leélni az életem.
19 évesek vagyunk egyébként mind a ketten.
Kedves kérdező!
Nem tartom helyesnek a hazudozást és a titkolózást. Egy ideig én is hazudoztam a szüleimnek, a barátaimnak elmondtam, de valahogy elterjedt a pletyka, hogy leszbikus vagyok, igy úgy döntöttem, hogy megmondom a szüleimnek, még mielőtt mástól tudják meg. Amikor elmondtam, jobban ki voltak azon akadva, hogy miért nem nekik mondtam először, mint magán a tényen, hogy leszbikus vagyok. Amíg hazudtam, nagyon rosszul éreztem magam. Rövid időszak volt ugyan, mert nem bírtam sokáig, de meghazudtoltam önmagam, a szerelmem. Főleg az volt a rossz, hogy nem vállalhattam fel életem szerelmét, a boldogságomat vele. A barátaim teljesen jól fogadták az egészet. A szüleim nehezen viselik, de majd belejönnek szerintem. A bökkenő csak az, hogy az én barátnőm sem vállalja fel a dolgokat. Elejében nagyon haragudtam ezért, mert úgy éreztem, hogy letagad engem, a kapcsolatunkat, a szerelmünket. Próbáltam rávenni arra, hogy mondja el, de nem tette meg. Nem mondanám azt, hogy elvártam tőle, de úgy éreztem, hogy nem érek neki annyit, hogy bevállalja a kockázatot. Sok volt emiatt a veszekedés. Megértem, hogy fél, de nem hagyhatjuk, hogy a félelmünk irányítson bennünket mindig. Attól, hogy a szüleim nem nagyon fogadják el az egészet, úgy gondolom, hogy jó döntés volt most elmondani. Minél tovább húzza az ember, annál rosszabb. Nem hülyék a szülők, rájönnek, az enyémek is sejtették. Mostmár elfogadtam egy szinten, hogy még nem mondja el, de attól tartok, hogy baj lesz ebből. Ha a szülei kívülállótól tudják meg, az nagyon fog nekik fájni. De nem szólok mostmár ezért, túl tettem magam ezen. Majd idővel talán elmondja. Amúgy meg úgyis külföldre költözünk, szóval valamilyen szinten mindegy is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!