Már végképp nem tudom mit tegyek. Valaki valamilyen tipp? (Többi lent)

Először is elnézést,mert ez elég hosszú lesz és a billentyűm is hibás, szóval lehetnek írási hibák. De aki végig olvassa annak tényleg köszönöm.Mellesleg én 16/f vagyok és akiről szó van 16/l.

Na szóval. Még 2011-2012 8.ban lett pár új osztálytársunk és az egyikkel-aki mellesleg lány-2012 nyarán elkezdtünk kicsit gyakrabban chatelni facebookon. Igazából sokszor csak ilyen értelmetlen randomra lenyomom a gombokat üzenetek voltak meg vicces videókat küldözgettünk. Szeptemberben kezdődött a suli. Akkor mar értelmesebb dolgokról beszélgettünk meg már élőben is találkozgattunk és az egyik legjobb barátom lett. Azt tudni kell hogy én még 2012 tavaszán összehaverkodtam egy kecskeméti pasassal akivel egész nyáron meg még utánna is napi szinten dumáltunk. Ezzel a sráccal mindketten nagy youtube-osok voltunk ezért sok közös videót meg élő adást csináltunk google+on. Az egyik ilyen élő adás után behívtam azt a lány barátom akiről korábban már szó volt 3as video chatbe,mondom elhülyülünk egy jót. Ezután ők (a kecskeméti haver és a lány) elkezdtek chatelni facebookon, egyre gyakrabban. Most kihagyok úgy 1-1,5 hónapot de én egyreinkább a háttérbe szorúltam. Mindketten 10percekkel később írtak vissza, maguktól nem vagy szinte alíg írtak rám, mindig nekem kellett. Úgy éreztem..mint...mint akit becsaptak, hátbatámadtak. December közepe fele már kezdődtek a veszekedések. December végén, pont szilveszterkor történt az első komolyabb amikor már le is töröltem a lányt az ismerőseim közül (tudom nagyon gyerekes de máshogy nem lehetett). Ő erre kiakadt és írt nekem valami szép czifra mondtatot hogy "jol van ha így akarod akkor legyen így de soha többé NEM AKAROK VELED BESZÉLNI!!!" Teljesen összeomlottam. Tudom nem férfias dolog...de aznap éjjel,2013 első napján álomba könnyeztem magam. Mert nagyon sokat számítanak nekem a legjobb barátaim (ebben az esetben a legjobb "barátaim") és gyakran őket helyezem előtérbe nem magamat. Meg a lány felé lehet, hogy éreztem/érzek valamit de ebben sose voltam biztos mert nem tudtam eldönteni. Másnap reggel kaptam tőle egy bocsánatkérő üzenetet, de hogy öszinte legyek az egész olyan eröltetettnek érződött. Teltek a napok, a kecskemétivel mégjobban lettek,videókat csináltak, skypeoltak, én meg közben életem legrosszabb hónapjait éltem. Olyannyira depressziós lettem hogy még öngyilkosságot is megkíséreltem, de majdnem az utolsó pillanatban egy másik IGAZI legjobb barátom felszedett a sínekről, ezzel megmentett. Azóta sem tudom elégszer megköszönni neki. Aztán úgy február elején valamiert megint letiltottuk egymást, de mostmár a kecskemétit is de ezeknek az okára már nem emlékszem. Én februar 24én összejöttem azzal a californiai lánnyal akivel mar 2012 nyara óta beszélgettünk.Ők, a kecskeméti meg a lány akiről szó van (aki mellesleg nyíregyházi mint én) valamikor március elején összejöttek. Épp másik kecskeméti barátommal skypeoltam (aki tényleg igazi benne teljesen megbízok) és ő mondta. Aznap éjjel se voltam a legjobb formában de ekkor már próbáltam magasról leszarni a dolgokat. Március 15én mentem a kecskeméti legjobb barátomhoz (amelyikben tényleg megbízok) és nagyon sokat nevettünk. Visszafeleúton a vonaton gondolkodtam kicsit és (még ha nekem is van igazam) ráírtam a kecskeméti haverra akit korabban letiltottam hogy hagyjuk ezt. Mondhatni "kibékültünk" Utánna pár héttel később elkezdtünk megint chatelni, főleg azért mert segítség kellett a számítógépemmel kapcsolatban. Majd most nyáron megint jóban lettünk a lánnyal de mostnyár végén valamin megsértődött amit nem tudok hogy mi és el se mondja szóval most megint levagyunk tiltva egymasnak es ez mar nagyon úgy néz ki, hogy végleges.

Még annyi hogy kiderült hogy mikor januárban volt egy kerékpáros balesetem (jegesútón nekem jött egy robogós) akkor amikor ezt leírtam a lánynak ő bemásolta annak a kecskemétinek ugyanazt és még a végére oda írta azt, hogy:

"ó bárcsak gyorsabban ütött volna el az a robogós, most nem lennének gondjaim :("

Meg voltak még olyanok, hogy a kecskeméti írta neki, hogy ne írjon vissza nekem, szarjon le stb meg még sok más de azt már nem olvastam el, BŐŐŐVEN elég volt ennyi is, hogy elrontsa a napom..

Na de mostmar befejezem mert már így is sokat írtam. A végéről egy csomómindent ki is hagytam.

Kérlek segítsetek!:( borzalmas napjaim vannak. Ezt a szöveget is 2 órán keresztűl írtam mert szüneteket kellett tennem, mert máshogy nem bírtam volna ki.

Velemszületett adottságom, hogy szinte mindenre pontosan emlékszem, még a legkisebb dolgokra is ezért szinte lehetetlen számomra a felejtés.

Elegem van, nem bírom tovább ezeket, nincs egy boldog napom, mostmár tényleg véget vetek az életemnek :(