Nem akarok tovább nőcsábász lenni. Túl nagyok az elvárásaim, mindenben a hibát látom, miért? Hogy tudnám ezeket az elvárásokat csökkenteni?

Sziasztok!

Az a helyzet, hogy én mindig is nőcsábász voltam. Nem akartam soha sem az lenni, csak ilyen vagyok. Mikor fűzök egy nőt, tökéletesnek tűnik számomra, elbírnám képzelni, hogy mellette megmaradok. Viszont miután összejövünk, mindig csak a hibát látom a lányban és taszít. Megdugom, próbálok megmaradni mellette, de nem bírok, mert amellett, hogy az elvárásaimnak egyik sem tud megfelelni, és taszít, egy fojtogató érzés is a hatalmába kerít. Úgy érzem szerelmes leszek az ismerkedési státuszban. Oda vagyok érte, mindent megteszek, hogy az enyém legyen és belém szeressen. Összejövünk, minden elillan, taszít, csak a hibát látom benne, nem bír nekem megfelelni és úgy érzem nem vagyok szabad, ezért szex után, vagy volt már rá példa hogy előtt, szakítottam mindig és új préda után néztem. Én egy úgynevezett rossz fiú vagyok. Nem puszilok segget senkinek, nem vagyok lábtörlő, minden kapcsolatomban én vagyok az irányító. Sokszor bunkó vagyok, ha nincs igazam, akkor bocsánatot kérek...Ha igazam van, az sem érdekel ha földhöz veri magát, akkor is neki kell bocsánatot kérnie. Domináns, határozott és magabiztos vagyok, egy lázadó. Régebben ittam, füveztem, verekedtem, buliztam és még sorolhatnám. Egy igazi suttyó tróger voltam. Lógtam a suliból stb., stb. De már ráléptem a fejlődés útjára, mert ezeket nem azért tettem, mert menő akartam lenni, hanem mert ilyen vagyok, viszont nem akarok ilyen lenni. Már bejárok a suliba, tanulok, nem füvezek, csak ritkán ha buli van iszok. Az érettségire készülök stb. Összejöttem már lassan egy hónapja a mostani barátnőmmel. Ő már jobb, mint az eddigiek. Vele vagyok és nincs az a fojtogató érzés, hogy nem vagyok szabad. Összejöttünk, éreztem hogy szerelmes vagyok, hogy vele megbírok maradni, hogy ő nekem a tökéletes. Viszont ahogy telt-múlt az idő, már benne is csak a hibákat vélem felfedezni, nem vagyok benne biztos, hogy szeretem és néha azon gondolkozom, hogy szakítok vele, mert ez így nem jó. A családja ellenzi a kapcsolatunkat, mert azt mondják, hogy rossz fiú vagyok és velem ráfog cseszni, dobjon. Viszont ő nagyon szerelmes belém, szembeszállt az egész családjával. Ő az első, akit itthon is bemutattam. Kedveli a családomat, a családom is őt. Ráadásul szívből szeret engem. Elszökik hozzám, kamusztorikkal eljön otthonról és nálam alszik, veszekszik értem és mondta bármit megtesz, hogy köztünk minden rendben legyen. De...Heti egyszer tud csak jönni, van hogy csak 2 hét után tud jönni egy napot. A csúnya ebben az, hogy ha szakítok a családjának lesz igaza. A szívem megszakadna érte. Néha úgy érzem szeretem, néha úgy hogy nem, főleg így hogy alig találkozunk. Nem tudom eldönteni, hogy szerelmes vagyok-e, vagy sem. De megakarok változni, nem akarom dobni, megakarok mellette maradni és egy komoly, hosszú kapcsolatot szeretnék vele kiépíteni, ami az őszinteségen és a megértésen alapszik. De a nőcsábász vér megint elkezdett forrni bennem. A családom összes férfi tagja mai napig csalja a feleségét azoknak tudta nélkül, sajnos ilyen lettem én is, ezért én tudom csak hogy csalják őket, mert átlátok rajtuk, mert olyanok mint én. ÉN NEM AKAROK ILYEN LENNI!

A kérdésem, hogy hogyan csökkentsem az elvárásaimat? Szerelmes vagyok szerintetek, vagy nem? Folytassam, vagy szakítsak? Miért ilyen nagyok az elvárásaim? Miért csak a hibát látom minden nőben, miután meghódítottam?

Sok barátnőmet, köztük a mostanit is, rengeteg srác hajkurászta és hajkurássza is attól függetlenül, hogy velem van, a mostanit is. Gyönyörű, szexi, aranyos, megértő, kedves, okos, őszinte, jószívű, barátságos, vidám, gyönyörű szép szemei vannak, jó hangja van és ráadásul bolondos, okos és van tartása és önálló akarata. Más fiú a kezét összetéve járkálna, ha ő lenne a barátnőjük, mégis én ezeket a tulajdonságokat tudom, hogy birtokolja, mégsem tudok ezekre figyelni, mert csak a rossz szúr nekem szemet. Elbizonytalanodok néha, néha úgy érzem nem szeretem, néha úgy érzem szeretem. Néha úgy érzem az életemet letudnám vele élni, néha úgy hogy szakítanom kell! Akikért más mindent megadna, azokat én nem bírom úgy csodálni, hatalmas elvárások, csak a rosszra kiéleződött szem, és ez a zavarodottság. KOMOLY KAPCSOLATOT AKAROK, AMI HOSSZÚTÁVÚ ÉS ŐSZINTE, DE HOGY LEGYEN ŐSZINTE, HA MAGAM SEM TUDOM MIT ÉRZEK, MIKOR MINDIG ELBIZONYTALANODOM, MIKOR EGYSZER EZT, EGYSZER AZT ÉRZEM? Nem akarok tovább nőcsábász lenni, mert én azért voltam az, mert nem bírtam más lenni.

Sokan nőcsábászok akarnak lenni, de elárulom nektek. Nem jó nőcsábásznak lenni, inkább lennék egy átlagos srác, átlagos elvárásokkal, mint egy ilyen szemét, aki nem bír egynél megállni, bárhogy is akar. Én szeretnék, de nem bírok, viszont a mostani barátnőmben több fantázia van, mint az eddigiekben, mert minden gátló tényezőt produkálok vele kapcsolatban is, de legalább nem érzem, hogy fojtva vagyok, a többinél viszont éreztem.

A segítséget előre is köszönöm! Sok, értelmes választ kérnék, mert nagyon össze vagyok zavarodva és nagyon gyorsan megoldást szeretnék találni a problémáimra!

Üdv: Zoli !