Ti, hogy mondtátok el a párotoknak, hogy megcsaltátok?

L:Drágám,megcsaltalak mér egy büdös r*banc vagyok

F:Drágám,megcsaltalak mert egy bunkò,köcsög vagyok

Bár nem biztos, hogy pont erre gondolsz, mert nem klasszikus megcsalásról van szó, de ugyanúgy gusztustalan dolgot tettem és azóta is furdal a lelkiismeret. A pontos szavakra nem emlékszem, régen volt, inkább csak a helyzetet tudom körülírni.

A sztorihoz tartozik, hogy őt előttem mindenki megcsalta, én pedig tipikus lúzer srác voltam (vagyok), az a fajta, aki összetenné a két kezét egy barátnőért, jól bánna vele, és eszébe nem jutna megcsalni (tényleg nem tudtam elképzelni magamról, hogy képes vagyok rá), a kapcsolat előtt eleinte ezzel váltam esélyessé a szemében. Emiatt én el sem akartam mondani neki a dolgot, hogy kevésbé fájjon neki a szakítás. Pár nappal a vallomás előtt nálam aludt, éjszaka hosszan beszéltem vele arról, hogy nem vagyok neki elég jó, jobbat érdemel nálam, (átlátszó szöveg, de komolyan gondoltam) de nem tudtam meggyőzni. A következő találkozáskor látta, hogy feszült (valójában bűntudattal teli) voltam, megkérdezte, hogy mi a gond, valami olyat tettem, amit nem volt szabad?

Korábban féltékenykedett egy lányra, akit netről ismertem és még sosem találkoztam vele, és úgy volt, hogy sosem fogok. Bár valójában a másik lányba voltam szerelmes, a barátnőmnek azt hazudtam, hogy nem kell aggódnia a dolog miatt. (Mivel abban a percben úgy volt, hogy sosem fogok találkozni vele, ez félig igaz volt) A kívülálló lány viszont egyszer a semmiből felvetette, hogy fussunk össze. Én igent mondtam, és még aznap összejöttünk. (Csókoloztunk, és ő nem tudott a barátnőmről)

Elfordultam, és igennel feleltem. Megkérdezte, hogy arról a bizonyos lányról van-e szó. Bevallottam, hogy találkoztunk, és hogy mi történt. Hitetlenkedett, sírt, dühös, csalódott és értetlen volt. Másfél hónapot voltunk együtt, de nyolc hónapja ismertük egymást, én 22, ő 18.