Miért olyan határozatlan a fiú, mikor én leküzdve a félénkségemet az elején eléggé kezdeményező voltam?

Úgy egy hónapja randizunk, én kezdeményeztem mindent az elején, mikor nekem semmi tapasztalatom nem volt. Persze jó ideig még nem is akarok tovább lépni (ágygimnasztikánál azért még nem fogunk tartani sokáig), de valahogy még a csókot sem tudja kezdeményezni, pedig látom rajta, hogy akarná. Félne? De ha látszik, hogy örömmel fogadom a közeledését, akkor mitől? Nem nyomulok túlzottan, és már én se kezdeményezek semmit, mert várom, hogy ő lépjen az ilyen dolgokban. Ő viszont valahogy sosem lép.

Kérdezem néha, hogy tényleg jól állunk-e, ő olyankor mindig hevesen bólogat, látom, ő is szeretne ebből komoly kapcsolatot. Rendes srác, nem túl jóképű, nem pénzes, de nem is egy bunkó partiarc, intelligens és kedves. Csak az a baj, hogy nagyon határozatlannak tűnik az ilyen dolgokban, pedig voltak már barátnői. Egyedül annyit vállal be, hogy sétálásnál mindig megfogja a kezem. Hogy tudnám esetleg még bátorítani?

18/L