Mi lenne a teendőm? Kimondottan hosszú leszek.

Nagyon szétcsúsztam mostanában. Mindigis határozott voltam, aki tudja irányítani az érzései nagyrészét, de most ez az egész eltünt úgy érzem.

Volt még középiskolában egy lány az osztályban, aki amolyan "tökéletes", de ennek ellenére sosem érdekelt, alig beszéltünk. Hanem negyedik év végén egy közös feladat miatt kissé "összekupálódtunk", rájöttünk, hogy milyen hasonlóan látunk dolgokat és milyen jól tudunk együttműködni, mennyire hasonló a felfogásunk és hogy milyen hülyék voltunk, hogy eddig nem barátkoztunk.

Itt vette kezdetét az egész, beszélgettünk többször neten, volt, hogy neten keresztül, de közösen néztünk filmet, közben jól átbeszéltük. Majd utána összejött a személyes filmezgetés, nála, vagy nálam. Reggel 8-9-ig mindig ébren voltunk, beszélgettünk, néha iszogattunk, lementünk hajnalban a Tiszára, kézenfogva aludtunk, úgy, hogy 6 centiről éreztem az arcomon a szuszogását. DE az volt az egészben a szép, hogy ennek ellenére nem akartunk egymástól semmit. Szép, mondhatni dögös lány, de mégsem akartam megfektetni, megcsókolni, semmi ilyen vágyam nem volt felé, ő sem akart ilyesmit tőlem. Tényleg tökélete volt, mindent meg tudtunk beszélni, meg tudtuk egymást nyugtatni, ha együtt voltunk, elfelejtettük az apróbb problémákat is. Tudom, hogy ő is így volt ezzel, elmondta. Őszinte volt hozzám, az első ember, akiről meggyőződésem, hogy nem hazudott nekem soha.

Szóval ez egy tökéletes barátság volt. Kihangsulyozom megint, hogy nem volt több.

Egy éve kezdődött, mult hétvégén négy napot volt nálam, akkor is megovlt a szokásos programunk, nem untunk egymásra kicsit sem.

De mikor elment, megijedtem. Megrémisztett, hogy mennyire tökéletes vele minden, hogy kötődünk egymáshoz, de mégsem tartozunk felelőséggel afelől, hogy ki, hol kivel, mit csinált.

Egyik nap írt, hogy "hiányzok, mi?", mire én azt írtam vissza, hogy "kissé jobban is, mint illene". Ezt azért írtam, mert tényleg hiányzott, habár csak azért, mert akartam vele beszélni arról, hogy nekem mennyire fontos ez, ami akkor volt. Nem tettem szmájlit a mondatom végére, semmi mosolygós figurát, biztos voltam benne, hogy ebbe ő nem lát bele többet, mint amennyit én gondolok - mivel mindig, akár egy-egy pillantásból is tudtuk, vagy anélkül, hogy a másik épp mit gondol valamiről.

Ezekután ő felhívta egy közös ismerősünket, hogy ő nem akar velem járni és hogy én azt akarom, satöbbi. Persze én ezt megtudtam. Nagyon rosszul esett, hogy annak ellenére, amilyen kapcsolatunk volt, ő ezt nem velem próbálta megbeszélni. Még mindig nem értem, hogy miért nem. El is küldtem hirtelen a p.csába, mert nagyon rosszul esett és felhúztam magam. Ez nem vészes dolog, mert már küldtük el egymást párszor, szóval ez köztünk könnyen megbocsájtható. A baj csak az, hogy tudom, elúszott az eddigi kapcsolatunk és sosem lesz már olyan, mint volt. Ha a szemébe néznék este alvás előtt, csak arra gondolnék, hogy nem mehetek hozzá közelebb, mert majd azt hiszi, hogy vonzódom hozzá. Ő pedig biztosan erre is gondolna. Elveszett a közvetlenség, a bizalom. Nagyon félek tőle, hogy nem siekrül visszahozni, akárhogy is szeretném.

Azt mondta, hajlandó megbeszélni a dolgot és hogy majd eljön és ledumáljuk. De félek, hogy ennek az lesz a vége, hogy megbeszéljük amit kell, elmondom, ez nekem mennyit jelentett, de már nem menne úgy, mint eddig, visszaadnám a kis fémdobozunk(aki látta a Szeress, ha mersz filmet, az tudja miről van szó és hogy ez a tárgy mennyit jelent nekünk) és elküldeném. Képes lennék többet szóba sem állni vele, ismerem magam. És dacból ő is ugyanezt tenné. Holott tudom, hogy nagyon erősen kötődünk egymáshoz.

Na, most úgy érzem magam, mint valami kis, menstruáló lányka, aki nem tudja kezelni a viselkedését, az érzelmeit, aki nem tudja megoldani a gondjait, de ilyen még nem fordult elő velem, nagyon szétestem, csak erre gondolok napok óta. De most jó volt leírni. Ha valakinek van hozzáfűznivalója, azt szívesen várom, akár privátban is.

Mielőtt valaki azt mondaná, hogy "háát, barátom, te beleszerettél": Nem. Nem szerettem belé, továbbra sem csókolnám meg, nem járnék vele, és tudom, hogy huzamosabb ideig nem is lesz számomra fontos. Ha egy héten belül nem találkozunk, akkor már nem is fog érdekelni az egész. Mindenesetre ezt szeretném elkerülni.

21f