Miért nem engedi a barátnőm hogy a haverjaimmal legyek?

kezd betegesen féltékeny lenni a barátaidra.. ez nem lesz jó később :S nekem is ilyen volt az exem, és nem lehettem a barátaimmal -.-

No, ezzel legyél óvatos, mert ha hagyod le fog rólad választani mindenkit, aztán nézhetsz mint Grisa a körmoziban. Ha nem hajlandó elfogadni, hogy más emberekkel is kapcsolatot tartasz, akkor inkább menjen Isten hírével.

#2-nak igaza van! ha így folytatod nem lesz egy barátod se, ha előfordulna, hogy szakítanátok... ott leszel egy magadban, a barátid lefognak szarni, ahogy te is csinálod most a barátnőd miatt. ne hagyd, hogy felül kerekedjen rajtad, és papucsot csináljon belőled!

Ez nagyon nem jó. Én is ilyen voltam a barátommal,végül az őrületbe kergettem és szakítottunk. Beszélj vele,hogy attól,mert néha elmész a barátaiddal,ugyanúgy szereted őt! De a barátokat nem szabad elhanyagolni! Bízzon benned stb,nem adtál rá okot,hogy így viselkedjen,ne akarjon birtokolni! Van egy kedvenc könyvíróm,biztos ismered,Paulo Coelho. Mutasd meg neki ezt az idézetet,hátha rájön magától: Volt egyszer egy madár. Két tökéletes szárnnyal és gyönyörű, fénylő, színes tollakkal áldotta meg a sors. Az olyan állat, amely szabadon repülhet az égen, boldoggá teszi azt is, aki nézi. Egy napon megpillantotta ezt a madarat egy nő, és beleszeretett. (...) A nő csodálta, tisztelte, rajongva szerette a madarat. De egy napon arra gondolt: mi lesz, ha a madár egyszer majd távolabbi hegyeket is meg akar ismerni? És megijedt. (...) És azt gondolta: "Csapdát állítok neki. Ha megint jön, többé nem repülhet el tőlem." A madár szintén szerelmes volt belé, és másnap megjelent, ahogy szokott, de beleesett a csapdába, és fogoly lett. A nő kalitkába zárta, és egész nap nézte. (...) Mivel a madár nem repülhetett, nem tudta kifejezni a létének értelmét, és lassan elhervadt, elveszítette tollai ragyogását, és megcsúnyult. (...) Egyik nap elpusztult a madár. A nőt elfogta a bánat, és éjjel-nappal rá gondolt. De nem a kalitkára emlékezett, hanem arra a napra, amikor először meglátta boldogan repülni a felhők között. (...) A madár nélkül az ő élete is elvesztette az értelmét, és a halál hamarosan bekopogtatott hozzá. "Miért jöttél?" - kérdezte a halált. "Hogy újra együtt repülhess a madaraddal" - felelte a halál. "Ha hagytad volna, hogy mindig elrepüljön és visszajöjjön hozzád, csak még jobban szeretted volna és csodáltad volna, most viszont még ahhoz is rám van szükséged, hogy újra találkozhass vele."