Ti voltatok magányosak egy kapcsolatban? Kérlek normális választ adjatok.

igen. Cefet rossz érzés. Mintha csak néznéd a vonatodat,ahogy elmegy..

Most is magányos vagyok, egy 15 éves kapcsolatban, ami néhány éve már házasság, gyerekek is vannak. Már az első néhány év után is éreztem, de azt hittem, ez csak átmeneti... nagyon nem jó...

Előző, pontosan így vagyok én is. 10 éves kapcsolat, házasság, gyerek....és évek óta magányos vagyok.

3. vagyok. Az a baj, hogy már nem tudok lépni, mert a gyerekeim életét nem tehetem tönkre, mivel egyébként kerek lenne az életem... Viszont a saját boldogságomat sem szeretném feláldozni. Így van valakim... és még így is magányos vagyok, mert ő tulajdonképpen nem lehet igazán része az életemnek, illetve, neki is van saját élete, csak ritkán lehetünk együtt, és ez így még rosszabb néha, mint az állandó magány... mert tudom, milyen jó is lehetne... nem tudom, mennyire vagyok érthető, fáradt vagyok egy kicsit :)

Én megértelek. Én is vágyom valakire, de nem vagyok képes megcsalni a férjem. Nem tudom, miért nem. Évek óta hozzám se nyúl.... Mindegy, egyéni szocprob, ha már nem bírom, elválok.

Én gyáva vagyok a váláshoz, túl nagy felfordulással jár... de így sem jó... jó lenne néha okosabbnak lenni :) Bár pont ma gondolkodtam rajta, hogy a "másik" sem jobb, nem érné meg miatta felrúgni mindent. Néha megkérdezem magamtól, hogy nem lehet, hogy bennem van a hiba? Hogy túl sokat várok a másiktól? De szerintem, az, ha az ember néha vágyik egy ölelésre, vagy normális emberi szóra, arra, hogy a párja nőnek nézze, vagy megkérdezze, hogy milyen volt a napja - ez inkább alap lenne egy kapcsolatban... a többiről már ne is beszéljünk (a mindennapok megszervezése, a család, a gyerekek.... stb í- mindezt teljesen egyedül)

És Te, Kérdező..?