Mennyi egy párkapcsolatban az élettartalma a lángoló szerelemnek?

Szia!

Én a párommal több, mint 8 éve vagyok együtt, de még mindig úgy érzem, hpgy őrülten szerelmes vagyok. 2 éve lakunk együtt de van, hogy amikor elmegyek dolgozni felhívom telefonon, mert annyira hiányzik és hallani akarom a hangját. Egyébként én sem gondoltam, hogy ennyi idő után még így fogok érezni. De remélem még nagyon sokáig fogom ezt az érzést így érezni!

Nálunk 12 hónap volt, addig szinte vibrált köztünk a levegő, annyira, hogy mások is észrevették. Addig nem tudtam volna egy rossz tulajdonságát sem felsorolni, pedig tisztában voltam vele, hogy lenniük kell, de egyszer sem találkoztam velük.

Aztán ez lecsillapodott, de még kb. 10 évig azonnal beindultam, ha megölelt a férjem, és nagy öröm töltött el, ha csak megláttam az utcán.

Vagy 3 éve nagyon tisztelem, szeretem, becsülöm, értékelem a hűségét, becsületességét, őszinteségét, azt hogy 15 évig a legkisebb dologban sem akart soha átverni vagy hazudni, és nem viselkedett önző módon.

Tudom, hogy nála jobbat soha nem találnék, és nagyon jól jártam, hogy engem vett feleségül. Kb. havonta egyszer ezt közlöm is vele.

Azért én reménykedem, hogy egyszer megint fellobban a szerelem. De ha így marad is, akkor is sokkal jobban jártam, mint a nők 99 %-a.

Volt nemrég, hogy megtetszett egy másik pasi, aki félig sem ér fel a férjemhez, egyszerűen csak erős vonzereje van számomra. Semmi pánik, csak várni kellett, kb. 8 hónap volt, hogy az a rózsaszín köd elmúlt. Természetesen erről sem a másik pasi, sem a férjem nem tudott.

Nem vagyunk az érzelmeinknek kiszolgáltatva. Sőt: az érzelmeinket jobban tudjuk akarati döntéssel befolyásolni, mint azt gondoljuk.

Minket ezer szál tart össze a férjemmel a rózsaszín köd elmúltával: gyerekek, együtt vállvetve átküzdött nehézségek, hála egymás iránt az önfeláldozó segítségért, a feltétlen hűségért, az a tudat hogy egymás számára érzelmi hátteret és biztos pontot jelentünk, ahova lehet menekülni a munkahelyi viharokból, döntési helyzetben megbízható tanácsadó a másik. Továbbá a dolgok praktikus oldala sem elhanyagolható: egy háztartásban két kereső, közösen felépített vagyon ami oszthatatlan veszteség nélkül, a gyerekekre felváltva vigyázunk, míg a másiknak dolga van. Továbbá a gyerekek érzelmi biztonságát a szülők elkötelezett harmonikus kapcsolata alapozza meg, felelősek vagyunk értük, hogy felnőve ne kelljen megkérdezniük azt, amit most a kérdező.

Szerintem van alapja annak, hogy a szerelem csak kémia, és az a szerepe hogy összehozzon valakiket.

Viszont ha már összehozott és működik, akkor azután is lehet boldogan élni a párunkkal.A kialakult bizalmat, vonzalmat, kiforrott szexuális életet, hűséget, jó dolgokra kell fordítani, mégpedig arra, hogy közösen egyszerűbben és hamarabb boldogak lehessünk :) Szóval a szerelem lehet kémia, de a vonzalom, a bizalom, a hűség , a tisztelet nem az, és egy kapcsolatban, a gyereknevelésben egymás megnyugtatásában ez a legfontosabb. Az elborult elhomályosodott elmének és a szerelemnek csak az ész nélküli költekezéshez és a pofátlanul sok szexhez van köze :) Ha a rózsaszín köd elmúlik, akkor jön az érdekes, embert próbáló és élvezhető, igazi szeretet :) Szép estét!

23/f