Megéri erőltetni, küzdeni, vagy inkább el kell engedni? (hosszútávú, komoly kapcsolatról van szó)

A párommal 6 éve vagyunk együtt, még tinédzser korunkban jöttünk össze, így elsők vagyunk egymásnak minden téren. Sajnos más városba mentünk továbbtanulni, most már dolgozik, szintén más városban, emiatt sokat ingázik, fáradt. Úgy érzem a munkába állása egy új helyzet, ami az egyik oka a változásának.

A másik probléma, hogy úgy érzem, hogy már természetesnek veszi, hogy vagyok neki és nem kell erőfeszítéseket tennie. Nem mutatja ki, hogy annyira fontos lennék neki (felhív, de néha mintha nyűg lenne),mintha elbízta volna magát, nagyképű lett, ami nem vall rá. Érzelmileg sem kapok tőle annyit. (csók, ölelések, bókok, stb.. ez alól kivétel a szex, mert ott tényleg odaadó) Ha próbálom vele megbeszélni a gondokat, személyes támadásnak veszi és ő is abba kezd. Pedig mindig csak megoldást akarok találni és a véleményét kérni.

Mostanában pedig a barátok kerültek többnyire inkább előtérbe. A kevés szabadidejét nem feltétlen velem akarja tölteni. Pedig, szerintem adok neki elég szabad mozgásteret, nem akaszkodok rá, hagytam is mindig a barátaival találkozni. Most is hagynám, ha megkapnám én is tőle a figyelmet.

Próbáltam már több mindent bevetni, kedveskedtem neki finom vacsorával a fáradt nap után, odafigyelek magamra, szexin öltözködök. Szerintem elég megértő is vagyok. Programokat is szívesen kitalálok, de mozinál nem nagyon jutunk tovább...Kicsit talán otthonülős, magának való. Pár napos kiruccanásra is nehéz rávenni, pedig én mennék mindenfelé, de Vele szeretnék! Az igaz, hogy eléggé ragaszkodó típus vagyok, meg nekem nincsen annyi barátom, de csinálok dolgokat külön is. Be kell vallani, sajnos nincs nagyon olyan hobbi, amit mindketten egyformán szeretnénk. (vagy még nem találtuk meg...)Pl. Ő nagyon szeret kerékpározni, én azt annyira nem (pedig próbáltam), én szeretek csak úgy sétálgatni, kirándulni, ő nem.

A konfliktuskezelés sem az erősségünk, ő eléggé kegyetlen, nehezen békülős fajta, én meg érzékenyebb vagyok, nem bírom sokáig ha rosszba vagyunk.

Mindemellett egy nagyon jó és értékes embernek tartom, akivel el tudnám képzelni az életem és tudom, hogy ő is komolyan gondolja. Csak nem tudom, hogy érdemes-e erőltetni, vagy el kéne engedni egymást. 2éve egyszer már tartottam vele szünetet, szintén figyelem-hiány miatt,de 1 hónap után visszajött.

Én nagyon szeretem őt, és nehéz is bevallani ezeket, de ezek a problémák akkor is itt vannak. A kérdés az, hogy ezek kiküszöbölhetők (és mit kéne máshogy csinálni), illetve érdemes-e még küzdeni?

Lehet, hogy változásra, fejlődésre van szükségünk, külön töltött időszakra? Vagy csak húzzuk egymás idejét?

Mindketten 23 évesen vagyunk, otthon lakunk még.

Normális véleményeket szeretnék kérni!