Anyóssal nektek is nehéz az élet? Vagy én rontottam el?

Nem értelek téged, én mindig szeretek a szüleimmel és az anyósomékkal elmenni kirándulni. Szoktunk járni kirándulni, strandolni, amikor a párom nincs itthon, mert külföldön dolgozik, akkor mindig hívnak mindenhová, legutóbb pl. színházban voltunk.

Szerintem hülyeség visszautasítanod az ő ajánlatukat.

Az én anyósomék tündériek, nagyon szeretem őket, lekopogom, hogy ez fordítva is igaz. Összeteszem a két kezem, hogy megismertem őket.

Megértelek!

Ez nem csak azon múlik,hogy ki mennyire zárkózott!

Én nem vagyok az,mégis úgy gondolom,hogy a sráccal ismerkedsz,nem az anyjával.

Én is ismerkedtem ilyen típusú "anyuci pici fia pasival"

Volt hogy még moziba,kajálni is eljött velünk,szinte levakarhatatlan volt,ahhoz képest hogy 56 éves,kb úgy viselkedett mint egy 16 éves..... páromnak meg mintha tök természetes lett volna...hát én 2 hónapig bírtam ....

1 dolgot megtanultam az együtt járásunk idején:

ilyen pasi soha többé!

Hasonló a helyzet nálunk is.

A párom a szüleivel él,és kezd elegem lenni a kapcsolatunkból.

Én páromékhoz közel dolgozom,viszont messzebb lakom,így én szoktam hozzá menni.

Az anyja már beszólt,hogy nekünk miért kell folyton félre vonulnunk,meg programot szerveznünk (már-már olyan mintha nem értené,miért akarunk közösen szórakozni),miért nem vagyok nyitottabb a család felé....megjegyzem hogy beszélgetek,társalgok velük,nem kerülöm őket,viszont nyilván kettesben is szeretnénk lenni,legalább is én igen,de a párom nagyon anyás,szerinte nem teljesen,de igaza van az anyjának.

Erre én idegesen megmondtam neki,hogy oké,úgyis balcsira akarunk menni jövőhét végén,miért nem kötjük a hátunkra hátizsák helyett,hisz sokkal praktikusabb,és még beszél is,erre úgy nézett rám,mintha azt mondtam vna neki,hogy álmodban ki foglak herélni.........

Megértelek én is.

A volt férjem szülei voltak ilyenek. Volt saját lakásom, és ők mindig azzal rágták a fülem, miért nem lakunk náluk, elég nagy a ház mindenkinek. Még a sógornőmék is elférnek vígan. Kapunk egy szobát. (7 szobás családiban laknak). Én voltam a legnagyobb hárpia, mikor azt mondtam, hogy minden fiatal próbál külön menni, saját lábra állni, mi miért mennénk visszafelé. Anyós folyton kritizált, hogy miért nem sminkelem jobban magam, miért nem hordok szoknyát. Mindennel baja volt, amit én csináltam. Mikor elváltunk, rá egy évre összefutottam vele, és elnézést kért. Azóta érdekes módon nagyon kedves velem, minden hónapban felhív, hogy vagyok, és álljak meg nála kávézni. Párszor meglátogattam, úgy csevegett velem, mintha barátnők lennénk... és persze jött, hogy a volt férjem új nője az milyen. Ugyan azt csinálja vele, mint régen velem, utálják egymást. Később leráztam, hogy én ebben nem leszek partner, mert engem nem érdekel a volt párom kapcsolata, éljen boldogan, én is úgy élek. :)

ma 11:39!

Pontosan!

Tanuljátok meg:

Egy anyós szemében 2 esetben nem te leszel az 1. számú közellenség!

1. Ha mindent úgy csinálsz,hogy neki tetsszen!

Pl: kiszolgálod a kicsi fiát,minta háziasszony vagy,

és a szid,csak bólogatsz,mint egy jó ki kiscserkész!

2. Ha már szakítottál a fiával,és elpanaszkodhatja neked,hogy a fia új párja mekkora egy semmittevő r..banc!