Hagytál már el úgy valakit hogy 101%-osan szeretted és tudtad hogy talán ő az igazi? érdemes?

Ez a szöveg olyan, mintha én írtam volna :)

Imádtam én is az egyik exemet. Sose szerettem még annyira senkit és azt hiszem, azóta sem. Annyi különbséggel, hogy habár mi is 3x szakítottunk, nem volt a szakítás alatt nekem se és neki se senkije. Úgy gondoltam, hogy lehet ő az igazi és mégis szakítottam vele. Tudtam magamban, hogy lehet meg fogom bánni, de már nem bírtam. Minden este miatta sírtam, pedig sosem akart megbántani. Annyira szeretett engem, hogy azt leírni nem lehet. Ő nem akart szakítani, de én már nem bírtam tovább. Eleinte nagyon nehéz volt, főleg az előző szakításoknál, mivel nem voltam magamban biztos (ezért is jöttünk mindig újra össze). De a végső szakításnál már tudtam, hogy biztos ezt akarom, akkor is ha hatalmas hibát követek el. És így, hogy eldöntöttem magamban, így kicsit könnyebb volt. Mostanra eltelt egy év és nagyon örülök, hogy megtettem :) Semmit nem bántam meg a kapcsolatunkban, beleértve a szakítást is. Mostanra már semmi nem köt hozzá, csak a szép emlékek, de érzelmek már nem.

Szóval...lehet nektek is jobb lenne elengedni egymást. De azért hozzátennék annyit, hogy habár a szakítás pillanatában és utána is sokáig nagyon szerettem még, úgy igazán, őrjítően már nem voltam szerelmes belé. Ezért is döntöttem végül a szakítás mellett.

Kitartást és sok sikert! Remélem a legjobb döntést hozod, bármi is legyen az.