Mit tennétek a helyemben, ha szeretitek a másikat és úgy gondoljátok ez egy komoly kapcsolat?

Egy éve vagyok együtt a párommal és még soha senkit nem imádtam ennyire, mint őt. Tudom azt is, hogy viszont szeret, amire még nem volt példa az életemben.

De sajnos ennyi idő után kezdenem előbukkanni az első komolyabb problémák...

Az a legnagyobb baj, hogy ő nem egy buta srác, viszont hajlamos beletörődni a dolgokba. Nem keres túl sokat a munkahelyén (nem gond, én is dolgozom, tehát egyáltalán nem várom el, hogy eltartson vagy ilyenek!) de van, hogy azt a kevés fizetését is az anyjának adja, mert különben idézem: "lehet csomagolni". Arról ne beszéljünk, hogy az apósom a barátom és az anyósom fizetése kb. csak az anyós által felvett hitelekre megy el, mint kiderült, mert nem hiszem el, hogy hármójuk pénzéből nem képes megélni... és most már azért is pénzt kér a fiától, hogy én ott vagyok néhanapján náluk. De akkor kérjen tőlem, mert szegény már nem tud miből adni...

Mindez nem érdekelne, ha látnám h a párom keresne új munkát vagy hasonló... kicsit olyan, mintha beletörődött volna, mintha picit még vezetni kéne őt, pedig én vagyok a nő. Persze, egyidősek vagyunk, 24 évesek, nem az hogy házasságon gondolkodom vagy hasonló, de értitek...

Csak az a baj nem tudom, hogy tálaljam neki mindezt, anélkül, hogy megbántanám.. mert egyre több a vita köztünk minden más apróság miatt, mivel én magamba folytom ő meg nem tudja mi van..

Félek attól, hogy tönkremegy a kapcsolatunk és úgy érzem azt most nehezen tudnám feldolgozni...összeomlanék.

24L