Azt hitem, könnyű lesz a szakítás, de minden nap csak szenvedek. Mivel tudnék jobb belátásra térni?

Elszúrtam mindent. Volt egy 21 éves barátnőm, 2 évet jártunk, de egy idő után már nem éreztem a bizsergést és a boldogságot, ha vele voltam. Gondoltam, az természetes, a szerelem egy idő után átalakul szeretetté. Viszont megismerkedtem egy másik lánnyal, aki korosztályban is közelebb áll hozzam. Beleszerettem, osszejottunk. Boldogok voltunk, de szakított velem. Egyedül maradtam, ennek a lánynak lett egy pasija. Fura módon nem voltam féltékeny, hanem az előző barátnőm jut folyton az eszembe. Nem beszéltem vele mar 4 hónapja, facebookon is le van tiltva (ő tiltott), semmit se hallottam róla több hónapja... Minden reggel ő jutott eszembe, a gyomrom görcsbe rándult, aggodtam, hogy mi van vele, él-e még egyáltalán. Felhívtam, nem vette fel. A telefonja be volt kapcsolva, gondoltam, biztos csak nem veszi észre. Egy hétig minden nap hivogattam napi 3-4x, sose vette fel, nem üzent, nem hívott vissza. Egy hét után kezdtem megorulni, nagyon ideges voltam már, hogy mi van vele, így váratlanul betoppantam hozza. Amint meglátott becsukta előttem az ajtót. Csengettem, hogy nyissa már ki. Kinyitotta résnyire az ajtót, majd mondta, hogy ne zaklassam már, tönkretettem(?) öt, és az csak rosszabb, hogyha nem megyek el. A hangja rekedt volt, később egy baratnojetol megtudtam, hogy cigizni és füvezni kezdett. Nem mondta miért, de gyanítom, hogy miattam. Olyan buntudatom van, en tettem őt tönkre, miattam szomorú. De mindketten tudjuk, hogy köztünk mar semmi se lehet. Azóta beszeltem vele többször is, próbáltam szoba hozni a dolgot, hogy mi lenne, ha ujra kezdenenk, de ő mindig kinyomta a telefont. Nemrég jöttem rá, hogy sokkal értékesebb szeretni valakit, mint szerelmesnek lenni valakibe.

Egy hete telefonaltunk utoljára, akkor meg is emlitette, hogyha még egyszer felhívom, letiltja a szamomat. Azóta nem hívtam, de nem bírom nélküle... Mindig rá gondolok, hogy jól van-e, éppen hol/kikkel van, mit érezhet... Minden napon szenvedés, az éjszakáim álmatlanok, fogytam is, mert alig tudok enni is ettől a görcsöléstől.

Egyszerűen úgy érzem, tonkrettem az életem, ráadásul nem csak a sajatomet, ez a legrosszabb. :(

Mit tennétek a helyemben? 26/f