Elsősorban fiúkhoz szól a kérdésem; normális, hogy a barátom így viselkedik a kapcsolatunkban?

ELőször is köszönöm a türelmet azoknak, akik elolvassák és válaszolnak rá. Kicsit hosszú lesz, de kiváncsi vagyok a férfi gondolkodásmódra.

A barátom és én is 17 évesek vagyunk, több, mint másfél éve vagyunk együtt. Egy iskolába járunk. MINDEN szünetet együtt töltünk az iskolában. De nekem ez sose volt elég, én kettesben szerettem volna többet lenni vele. Iskola után heti 1-2x maradt velem kb 30-60 percet. Aztán mindig haza ment valamilyen ürüggyel: tanulnia kell, fáj a hasa, fáj a feje, stb. Én többet akartam volna a barátokkal lenni a szünetben, és kevesebbet vele, és iskola után kettesben pedig többet együtt. Mindig ígérgette, hogy változik. Előfordult olyan, h iskolába oda se jött hozám, és este rám írt, hogy hol voltam, mert nem talált a suliba.

RENGETEGET hisztiztem, mondanom sem kell, kezdett tele lenni a hócipője. Aztán elérkezett a nyár. Majdnem könyöögtem neki, hogy találkozzunk heti 3x(heti 2 volt neki a jó). MAgától felvetette, hogy minden nap el fogunk járni sétálni, meg, hogy meg lesz a heti három. Hát nem. Jött a kifogás, hogy túl meleg van a sétához. és, hogy ő rövid időre nem szeretne találkozni velem, mert az nem jó.

Folytatódott az iskola, és már nagyon kezdett elegem lenni.Aztán a sok hiszti miatt megváltozott. Visszavettem, hogy ha jó lány leszek, aki nem hisztizik hátha megváltozik. Volt, amikor alig adott puszit, megalázott, stb. Nekem ez már so volt, és beszéltem vele, és mindig azt mondja, hogy NAGYON szeret, és ilyenkor érzem is rajta.Megígéri, hogy változtat, aztán kezdődik előről. Minden este beszélünk, mert telefonról fel szokott jönni msn-re. Régen csak fél órákra jött fel, így, hogy nyár van egyre. De ma is feljött, és egyből közölte, hogy adjak neki tíz percet míg eszik. Rendben, adtam. Uátna mondta, hogy kell még idő, mert főz a családjának. Rendben, ezt is megértem. Utána kb 3-5 percenként írt vissza, aztán le is lépett egy fél óra múlva.

Aztán ha én vagyok kiakadva az rosszul esik neki. és tudom, hogy Ő ilyen. Nagyon gyerek, és így mutatja ki a szeretetét. Volt olyan, hogy lemondott egy találkát, mert videójátékozni akart, és át tettük másik napra. és tényleg nagyon mozgalmas élete van. A héten érettségizik, és ezért egész héten nem találkoztunk(hozzá teszem játszani van ideje), és ha felhozom neki, hogy ha nem szeret, akkor nyugodtan modnja meg, vagy ha úgy érzi, hogy valami változott, de ilyenkor mindig bizonygatja, hogy milyen fontos vagyok neki.

És én is tudom, hogy az vagyok, mert amúgy se él közösségi életet, nem megy el a haverokkal, és tényleg sokat segít otthon is, fel-le járkál, főz, stb.

De én úgy érzem, hogy jogosan akadok ki.

Srácok, őszintén, az én hozzáállásomon kell javítani, vagy az övén? Elhagyni nem akarom, mert nekem Ő az életem. Pánikbeteg vagyok, és ha összeveszünk, jönnek a rohamok..