Szerintetek ez normális? Még belefér?

Barátommal a fél éves fordulónkon (tegnap) nem tudtunk találkozni, mert vizsgákra készültünk mindketten, stb. Mára volt megbeszélve egy rövid találka, aminek az időpontegyeztetése közben kibökte, hogy inkább ne is találkozzunk egyáltalán, amíg véget nem ér ez az egész hercehurca.

Namármost, én azt értem és megértem, hogy amikor tanulni kell, akkor tanulni kell, rendben van az, ha kicsit lecsökkentjük a találkozásaink mennyiségét, na de ennyire? Ezen a héten pl így már egyáltalán nem is látom. Legutóbb vasárnap találkoztunk. Ha kivételesen betartja, amit ígért, akkor hétfőn látom legközelebb. És ez az állapot azóta tart, amióta elkezdődött a vizsgaidőszak.

A főiskola, ahova jár, nem becsmérlem, mert tényleg rendben van meg tanulni kell, meg minden, de nem egy orvosi vagy egy jogi kar, hogy ennyi időt elvegyen az életéből. Szerintem azért hetente 1 nap 2-3 órát gond nélkül találkozhatna velem, ennyire nem tanul aktívan.

Vagy szerintetek neki van igaza, és ez még belefér? Nekem már kezd elegem lenni ebből az egészből. Az oké, hogy komolyan veszi a tanulást, de heti 2-3 óra nem létezik, hogy ne férjen bele számomra is. Vagy ez még rendben lenne? Mert én nem annak érzem az ilyen helyzetet.

Köszönöm a véleményeket! :)