Vajon mit érzek iránta?

Ha a barátommal vagyok megszűnik létezni a külvilág, csak én és ő vagyunk, legalábbis úgy érzem. Nem régóta vagyunk együtt, szóval aki lát minket biztos azt gondolja, hogy nagy a szerelem, mert úgy is viselkedünk. Nagyon jól érzem magam vele, amikor vele vagyok, úgy érzem, hogy szerelmes vagyok. De mikor nincsen velem, akkor el kezdek azon gondolkodni, hogy mit is érzek iránta, hogy vajon összeillünk-e, kételyek merülnek fel bennem, keresem a hibáit, bár nem nagyon tudok mondani. Ugyanakkor meg állandóan rágondolok, visszaemlékszem a történtekre, hiányzik, alig várom, hogy keressen és annyira rendesnek tartom meg helyesnek, imádom, hogy megtud nevettetni és azt ahogy bánik velem, hogy mindig próbál a kedvemben járni. Viszont megfordult már a fejemben, hogy lehet hogy ha más pasival lennék, lehet akkor is ugyanezt érezném. Azt tudom, hogy egyre jobban kötődöm hozzá és legutóbb már a szívem is hevesebben vert, amikor először megláttam.