Nem értem! Szeretett, vagy csak érdeke fűzött hozzám?

Egy hete szakítottam a barátnőmmel. 4 hónapig jártunk. Tudni kell, hogy Én 21 éves vagyok, Ő 30. Nem mondhatnám, hogy sok zökkenő volt amíg elveszítettük egymást, de elég érdekesen viselkedett a végén. Úgy érzem, csak azért voltunk együtt, hogy minden nap megkúrjam, kedves legyek vele, elvigyem, ha megy valahova meg adjak neki tanácsot kb. mindenben. Ezt úgy, hogy napi 3 órával dolgozott kevesebbet mint Én, és elvárta volna, hogy munkaidőben is a telefonon lógjak, mert unatkozik. Aztán meguntam ezt is, meg a sok többi apró dolgait, amivel az agyamra ment (ha nála ettünk csak vega kaját csinált, nem foglalkozott a hajszálakkal zuhanyzás után, reggelre kivette a legjobb cdket az autóból, nem egyszer mikor 3 perce mentem melóba fejegység bekapcs NO DISC) viszont nem éreztem a kölcsönösséget abban, amit adtam neki. Holott eleinte olyan volt mint egy 16 éves lány, és minden szeretetét, figyelmét, gondoskodását megkaptam. Egyszerűen rajongott értem, megbecsült, tisztelt de szerintem valamitől nagyot eshettem a szemében, bár nem gyártok paranoid elméleteket, de lényeg a lényeg mikor rákérdeztem, hogy mi az, amitől kihűlt a kapcsolatunk, erre azt mondta, hogy semmi, csak gyakran stresszeli magát, és szeretné megmagyarázni, de nem érteném meg... Mondtam, hogy akkor most meglazítjuk a szálakat, mert nekem nincs szükségem ilyenfajta kettősségre a mendennapokban, van elég dolog amibe fektethetem az energiáimat, stb.. Ezt úgy látszott tudomásul is vette, de jön a fordulat! Ma kora este csörgött hogy itt van a ház előtt, és engedjem már be egy kicsit. Dumáltam vele 3 percet a kapuban, húzós-vonós duma, mi történt, miért történt. Kezdtem volna dűlőre jutni vele, de nagyon erősködött, hogy pisilnie kell és hagy jöjjön be, úgyhogy beengedtem. Amíg elment addig visszaültem levelet írni, erre két perc múlva bejön full meztelenül, odafordultam a székkel már az ölemben is volt. Mondta hogy ma éjjel felfrissítjük a csodálatos emlékeinket, és nem bír meglenni az érintésem nélkül, stb.stb.! Határozottan felálltam és megmondtam hogy öltözzön fel és húzzon el, mert ezek után abban sem vagyok biztos, hogy meg akarok vele beszélni bármit. Egy órája ment el kb, teljes világfájdalommal, pityeregve, görcsbe rándult arcizmokkal. Amúgy egy nagyon szép csajról van szó, aki tényleg smink nélkül is szép, nem olyan k*rvás, vad arcú csaj, az az igazi pure beauty, tuti 10es.

Olyannak ismertem meg aki nem komplexusos, nincs sok fájó pont az életében, kiegyensúlyozott..

Viszont ezen nem tudok kiigazodni, hogy érez-e vmit, vagy csak Én tudom kielégíteni és kihasznál? Ti mit láttok a dologban?