Komoly válaszokat szeretnék. Kinek van igaza, mit lehetne tenni? (Hosszú. )

Egy ideje gondjaink vannak a párommal. Mindketten huszonévesek vagyunk, együtt is élünk, saját keresetünk van.

Az elmúlt hónapokban többször említettem neki, hogy elég keveset közeledik felém, mind szexuálisan, mind egyéb módon (ölelés, puszi, simogatás, csók, stb.). Közös tevékenységeket is egyre kevéssé kezdeményez, valamint társaságban/nyilvánosságban is kevésbé van hozzám közel (nem karol át, nem fogja a kezem gyakran).

Hosszú ideig remek kapcsolatunk volt, nem volt gond ezekre, megőrültünk egymásért. Sosem volt ilyen probléma, hogy mondjuk egy családi összejövetelen órákig nem jutott eszébe átkarolnia sem.

A szex is más, régen teljesen kielégítettük egymás igényeit, egy rugóra járt az agyunk, ma észre sem veszi, hogy nekem mi jó vagy nem jó ilyen téren, ráadásul nem is kezdeményez, ha én nem teszem, akkor nincs szex napokig. Ha kezdeményez is, olyan stílusban teszi, hogy nem kelti fel vele az érdeklődésemet komolyabban (pl. amikor 3-4 szexmentes nap után natúr megérdeklődi nincs-e kedvem az análhoz vagy éppen lovagolni rajta).

Na a legutóbb szex után kiborultam, mert ő hamar elsült, és addig is olyan volt az egész, hogy abszolút képtelen voltam élvezni, amit megpróbáltam a tudtára adni az aktus közben, de nem esett le. Konkrétan elbőgtem magam utána, elegem volt. Elmondtam neki, hogy úgy érzem, egy ideje egyre kevésbé közeledik felém minden téren, és emiatt úgy érzem eltávolodtunk, nehezebben hangolódok rá és képtelen vagyok felengedni szex közben. Megbeszéltük, hogy megpróbáljuk megoldani.

2-3 napig vágta a búvalb*szott fejeket, hogy ő szeretne változtatni, de neki idő kell a szexhez, stb. Egy idő után kibuktam, és megmondtam neki, hogy kiakaszt, hogy nem viselkedik férfi módjára, hanem picsog, mint egy kislány. Nő vagyok. Nagyon bánt, hogy érzelmileg és szexuálisan is problémáink vannak, DE összeszedem magamat és másnap már igyekeztem is másképp viselkedni, jobban odafigyelni arra, ő mit szeretne, stb. Ő pedig férfi létére sajnáltatja magát, őt meg kellene vigasztalni, mert ő fél, hogy elront valamit és nekem nem jó.

Közöltem vele, hogy a félelmei szerintem irreálisak, ugyanis saját maga az okozója - én nem azért haragszom rá, mert nem jó a szex, hanem azért, mert már nem mutatja ki, hogy igényli a közelségemet vagy az intimitásunkat. Erre ráfogta, hogy de ez azért van, mert ő fél, és én semmibeveszem az érzéseit, mert ez egy reális félelem. Megkérdeztem, hogy hogy van az, hogy most azt mondja félt eddig is, de közben azt állítja, hogy amíg nem ontottam rá a problémákat, addig szerinte minden rendben ment? Semmi válasz. Ismét elsírtam magam, ugyanis neki nem tűnik fel, hogy távolabb állunk egymástól, de ha probléma keletkezik, élből megtalálja rá a kifogást - holott ő előtte a problémát sem észlelte.

Összepakolt, elhúzott éjszakára, ma délután jött haza.

Azt várta tőlem, hogy elgondolkodok az ÉN viselkedésemen, amikor nekem van gondom VELE, amin igyekeztem túltenni magam, ellenben ő csinált MAGÁNAK egy problémát belőle, amivel most napokig kell foglalkozni (de a enyémmel nem, ugye).

Nem tudok mit szólni ehhez. Ha valakinek van türelme végigolvasni, érdekelne, hogy hogy látja ezt a témát, illetve ha volt már valaki hasonló élethelyzetben, nagyon örülnék tapasztalatoknak, tanácsoknak.