Mennyire normális ez így?

3 éves kapcsolatom volt egy sráccal, amiből 4hónapja szálltam ki. Én mondtan ki az utolsó szót igy annyira nem viselt meg a dolog, csak az emlékek néha feltörnek de azok is inkább csak a rosszak jutnak eszembe, mivel nem voltunk egy álompár soha... ő volt az első barátom, vele volt minden... de vele annyira befásultunk, hogy én azóta semmi másra nem vágyok, csak hogy minnél több pasival kavarjak és flörtölgessünk. A 4hónap alatt 4 elég rövid kapcsolatom volt, amibe folyton csak a hibákat kerestem vagy az exemet. Az elsővel pl azért szakítottam mert közölte velem, hogy ő már 12 csajjal volt.. nekem ez a szám nemtetszett igy dobtam. A második 'kapcsolatom' kemény 2 napig tartott mert túl komolyan gondolta az egészet és teljesen az exemet láttam benne, hát akkor azzal is szakítottam. A 3. sráccal 2 hétig voltam, aztan megcsaltam, de mégcsak lelkiismeretfurdolásom se volt... lényeg a lényeg, másnap bevallottam neki az igazat és szakítottunk. A 4. kapcsolatom 1hete ért véget mert nem sok közös témánk volt, így szintén nem láttam semmi értelmét a dolognak. Azt azért leszögezem: csak csókolóztam ezekkel a srácokkal, semmi több nem volt! De a barátaim szerint megváltoztam, régen csendes visszahúzodó voltam, most pedig majdnemhogy nincsennek határok.. ebben teljesen igazuk van, de ezt azért csinálom, mert úgy érzem azalatt a 3 év alatt miközben a rossz kapcsolatom próbáltam menteni és elküldtem egy csomó pasit akikre ma már aztmondom, hogy kár értük, elszalasztottam kismillió lehetőséget és ezt nekem most pótolnom kell. Mintha teljesen lemaradtam volna a jó dolgokról és most kezdenék élni végre! Szerintetek változtatnom kéne? A ribanc szakszó felé haladok?

18 L