Elmondahtom-e neki, amit őszintén gondolok vagy inkább hallgassak egy értékes barátság érdekében?

Hogy érted azt, hogy "beleszerettél"? Leszbikus aligha vagy, az csak a nők 2%-a, és ha az lennél, azt más kontextusban már rég megtudtad volna. Viszont létezik egy olyan viszony, ill. érzés (nem tudom, van-e egyáltalán neve), ami hasonlít a szerelemhez és nők között szokott fennállni, de nem szexuális jellegű. Ha olvasol 18. vagy 19. századi regényeket, akkor egyébként rengeteg példát találhatsz arra, hogy barátok között (nők, de kismértékben férfiak között) is előfordul érzelmileg nagyon intenzív vonzalom. Ma egyes kutatók szerint többek között azért nem léteznek ilyen szerelemszerű barátságok, mert az emberek annyira rettegnek, hogy homoszexuálisnak tűnnek, hogy inkább elnyomják magukban a hasonló érzelmeket.

Hogy a kérdésre is válaszoljak: természetesen ne közöld vele, nem kell összezavarni azt, ami működik.

Ne mondd el neki csak úgy váratlanul, ki fog akadni, meg ez nem így megy amúgy sem! Főleg ha ittatok kicsit, néha ölelgesd, puszilgasd, és eleinte csak véletlenszerű kezdeményezéseket tégy, ahonnan még ártatlanul vissza tudsz táncolni, ha látod, hogy kiakad. Ne nyomulósan, csak leheletfinoman. Kicsit tovább hagyd a kezed a derekán, kicsit tovább öleld, véletlen a nyakára menjen a puszi, stb. stb. Aból már láthatod, hogy jól fogadja-e. De lehet, hogy egyszer spontán egymásnak estek, mint én az első barátnőmmel..... Szerelmet ne vallj, az zavarba ejtő lehet akkor is, ha ebbe-abba a lány belemegy! Mert ő maga sem fogja tudni hova tenni a történteket, és a "szerelem" túl durvának fog tűnni...

egy biszex nő