Párkapcsolatban befolyásoló tényező lehet az, ha nagyon eltérő a két fél végzettségéből kifolyó társadalmi elhelyezkedés?

A véleményem az hogy legyen az bármilyen végzettséget igazoló papír, ha a megszerzett tudás párosul némi intelligenciával akkor nem lesz gond...

Abszolút nem befolyásoló, sőt.

Igen, sokszor az, csak nem mondják ki, mert nem szeretnék megsérteni a másikat. Igazából nem is nekik baj ez, hanem a családjaiknak, ismerőseiknek, hisz ilyenkor negatív véleményt formálnak az illetőről, hogy nem neki megfelelő párt talált, egészen pontosan nem a saját, úgymond "rétegéből". Még mindig megvan az emberekben az a beidegződés, hogy mindenkinek a saját fajtájából kell párt találni (igen, jónagy hülyeség, de ez van) és rossz szemmel nézik az efféle társadalmilag eltérő emberek kapcsolatát, mert ezzel egyfajta karambol történik két réteg között.

még csak húsz éves vagyok, így tapasztalatból egyáltalán nem tudok beszélni, de a vélemény az, hogy nem az a fontos, hogy kinek mi a végzettsége, hanem, hogy a céljuk közös legyen.... És gyakran adódik az az eset, hogy egy egyetemet végzett sokkal nagyratörőbb tervekkel rendelkezik, mint egy alacsonyabb fokú iskolát végzett párja, mivel más a világszemlélete, szélesebb a látóköre, és partnere ezt nem tudja megérteni, így céljaik nem egy irány felé tartanak. Azonban ez nem kell, hogy törvényszerűen legyen így, mert például tökéletesen működhet egy kapcsolat olyanok közt, akik nincsenek azonos oktatási szinten, de támogatják egymást. Elsőre egy példát tudnék mondani: Férfi egyetemi végzettségű, szerett volna saját céget alapítani, a párja ebben nem támogatta, és az egész gajjra futott... A másik ellenpélda pedig épp a nagyszüleim: nagymamám egyszerű szakmunkás volt, nagytatám egyetemet végzett közgazdász, és tudta fejleszteni magát, tudta jól végezni a munkáját, mert a párja hűen támogatta... Ez a dolog teljes mértékben azon múlik, hogy ki hogyan áll hozzá...:)

3 Abszolút nem áll amit irsz:D

Számomra a párkeresésnél mindig utólagos szempont volt a másik érdeklődése, illetve munkahelye. Jó azt azért kifogásolnám, ha a pasi munkanélküli lenne, és nekem kéne eltartani, de alapvetően úgy gondolom, hogy egy kapcsolatban a kölcsönös érvek és érzelmek állnak előtérben. Ha két ember szereti egymást, viszonylag kevés súlyt nyom a latban, mekkora a különbség a munkájuk között; kivéve egy sznob úri családban, ahol csak azt tekintik a szülők megfelelő partnernek a gyerekeük számára, akinek minimum három diplomája, nyelvvizsgája és több százezres fizetése van. Én az ilyen embereket mélyen elítélem. Ugyanakkor engem mindig is bosszantott, ha a pasi okosabb nálam és mindenről osztja az észt. A barátságban ez tolerálható, de a szerelemre rossz hatással van. A páromnak is OKJ-s szakmája van nekem is az lesz... Szép is az összhang!:D

Az egyetlen, hosszú távon fontos dolog egy kapcsolatban, hogy a párod szellemi partner legyen. Enélkül nem ér semmit, ha egybevágnak a jövőre szóló terveitek, vagy ha az ég is egymásnak teremtett titeket az ágyban.. Egy butább embert lehet szeretni, de nem lehet rá felnézni. Nyilván ő nem tud felérni magasabb szintre, így az okosabb/tájékozottabb ereszkedik le hozzá. Bár nem minden esetben van így, de minél magasabb valakinek a végzettsége, annál szélesebb a látóköre. Amint valaki kiszáll az oktatási rendszerből, onnan már leginkább csak lefelé épül szellemileg (kivéve, ha folyamatosan képezi magát), és nem mindegy, hogy ez hány éves korban és milyen szintről történik. Mint mondtam, vannak kivételek, pl én is felsőfokú végzettséggel egy alapfokú végzettségű férfival élek együtt, de ő nem a maga hibájából nem tanult tovább, és ezt mindig szégyellte, úgyhogy óriási műveltséget szedett össze magától, hogy ezt kompenzálja. (1 évvel a megismerkedésünk előtt újrakezdte a tanulást, hogy magának bizonyítson.) A mindennapi életben egyáltalán nem érzékelem a különbséget, legfeljebb abban, hogy nem kap normális munkát, ahol megbecsülnék. Korábban is volt egy több éves kapcsolatom ugyanilyen különbséggel, hát vele aztán abszolút nem tudtam beszélgetni. Hülyeségnek tartotta azokat az dolgokat, amik engem érdekeltek, és amilyen célokra törekedtem. Semmilyen vágyamban, örömömben nem tudott osztozni. Teljesen más volt az értékrendje, világnézete. Legmélyebb témája kb az volt, hogy milyen pizzát rendeljünk este a sarki pizzázóból. A saját kicsi világában szuper volt, de azon kívül nem érdekelte semmi. Ráadásul féltékeny volt mindenkire, akiről gyanította, hogy vannak közös vonásaink, szóval egy idő után rá is ment a kapcsolat a kisebbrendűségi komplexusa miatti féltékenykedésre. Pedig én soha nem adtam neki okot rá, csak az ő fejében léteztek a problémák. (Érdekes módon a mostani páromnál ilyesmi nem jelentkezett..) Vannak nagyon buta diplomás emberek is, de azért túlzás lenne azt állítani, hogy az az általános. Inkább csak nyugtatják ezzel magukat azok, akik valamilyen okból nem jutottak addig. Az első rossz tapasztalatom után én megfogadtam, hogy a továbbiakban figyelni fogom a kiszemelt férfi végzettségét és munkáját, és teljesen véletlenül botlottam bele a mostaniba. Róla ez igazából csak azután derült ki, miután teljesen megvett a sok közös tulajdonságunkkal és gondolatunkkal. És milyen szerencse:) Attól viszont a probléma még létezik, és szerintem nem árt vele tisztában lenni, mielőtt valaki belekezd egy ilyen kapcsolatba. Aki előre tudja, mik lehetnek a buktatók, hamarabb észreveszi, ha nem érdemes jobban belebonyolódni a dologba.