35 éves nő vagyok,5 éve egyedül. Randizgatok, de valahogy nem jön össze senkivel. Mi a baj velem?

En 32 vagyok, es 6 eve egyedul.

Nekem sem jon ossze semmi.

Szoval, nem tudok tanacsot adni. :(

sajnos nekem vannak gyerekeim, ezért írhatom le magam,

sajnos társkeresőkön nem hiszem, nem tudom mit tegyél, sok függ a körülményektől: hol laksz, barátnőid vannak-e, akikkel elmehetnél szórakozni?

Hölgyeim! (kérdező és az Egyes válaszadó!

Én 36 éves vagyok és férfi. Amit én látok az az, hogy a nők értelemszerűen olyan pasit akarnak maguknak, akikkel jól érzik magukat, jól néznek ki, jók az ágyban, s tesznek a nőért, hogy megszerezzék. A gond ezzel semmi. Teljesen természetes, de ebben az életkorban, amiben ti vagytok a leggyakoribb vonzó férfi típus: a "megdöntöm, ha lehet többször, s megyek tovább". Mivel azok a férfiak akik nem így gondolkodnak nálatok általában szóba se jönnek, mert nem látványosan öltöznek, nem járnak zenés-táncos szórakozóhelyekre, mert ők úgy érzik kinőtték már azokat. Ti meg ott keresitek őket.

Pedig ott állnak a hátatok mögött a sorban a boltban. Ott vannak veletek szemben a postán a másik ablaknál, s előreengednek benneteket az ajtóban. De mivel nem is érdekel titeket az ilyen, ezért fel sem tűnik.

Nem szeretném ha megharagudnátok, csak annyit akartam, hogy nézzetek jobban körül, s tegyetek egy próbát egy nem annyira rosszfiús férfival. Lehet, hogy a barátnőitek nem fognak elolvadni - elsőre -, de amikor elmesélitek, hogy figyelmesebb az ágyban mint az eddigiek közül bármelyik, s tényleg van célja arra, hogy merre tart évek múlva lehet, hogy megváltozik a véleményük.

Hasonló korban, gyermekkel. Nem az ismerkedés a gond, az általában működik számomra.

Az én problémám az, hogy aki ebben a korban egyedül van, azzal általában valami komoly gond van.

Egy részüknek teljesen mindegy, hogy ki, csak legyen mellettük valaki. Volt olyan randim, ami után a pasi már összeköltözést tervezett, pedig egyértelműen kiderült, hogy teljesen más az értékrendünk, életstílusunk (pl. én társasági ember vagyok, ő otthonülő).

Mások komoly önértékelési, személyiségproblémákkal küzdenek, ezért vannak egyedül.

Én úgy vagyok vele, hogy ismerkedem, és ami alakul alakul - ha barátság, akkor az, ha alkalmi, vagy laza kapcsolat, akkor az (nem szeretem kimondani, hogy "komoly kapcsolat", mert én abban hiszek, hogy egy kapcsolat attól válik komollyá, hogy azzá alakul, nem attól, hogy kimondjuk.) Aztán, ha kiderül, hogy valakivel hosszabb távon is tudunk társként funkcionálni egymás számára, azonos hullámhosszon vagyunk, a felmerülő problémákat tudjuk kezelni, akkor lehet elköteleződésben gondolkodni. Már csak azért is, mert a gyermekemet nem kívánom egyik kapcsolatból a másikba rángatni, megoldom a randizást diszkréten, és csak ha valamiről tényleg beigazolódik, hogy komoly, akkor jöhet az elköteleződés.

Persze, hogy nem könnyű, de azt hiszem, leginkább azért, mert ebben a korban már mások a prioritások, más dolgok válnak fontossá, a korábbi kapcsolataink kudarcait nem szeretnénk megismételni, ezért már kicsit tudatosabban "válogatunk". Én legalábbis ezt teszem.

Én amúgy több olyan pasival találkoztam, akik inkább laza kapcsolatot keresnek, de ha úgy alakul, nem zárkóznak el attól, hogy elköteleződjenek.

De nyilván nekik is megvannak a rossz tapasztalataik, és nem akarnak olyannal elköteleződni (komoly kapcsolatot), akivel nem működik. Szóval érdemes laza kapcsolatokba is belekezdeni, mert ott derül ki, hogy mennyire vagytok egymáshoz valók...

3-as vagyok:

8-as: nem vagyok megkeseredett, s nem verek el semmit a nőkön. Én tisztelem őket és szeretem őket. Nem vagyok aljas, s nem használom ki őket. Nincs gondom az ismerkedéssel, sőt! Igazából volt már olyan esetem, hogy azért írt le engem egy nő, mert nem akartam az első randin az ágyba vinni. Neki meg lett volna hozzá kedve azonnal. S nem plázacicára gondolok, mert azok nekem nem jönnek be. Hanem rendes, diplomás, kedves nő. De mint kiderült tévedtem.

Kérdező: de az a férfitípus akit leírsz, hogy szükséged lenne rá a bátortalan típus. Bizony ők jó választás lenne, s vannak is szép számmal, de nekik egyértelmű jelet kell küldened, különben nem mernek lépni. Sajnos itt tartunk, hogy azok a férfiak azt hiszik, hogy nem elég jók nektek. S egy kicsit meg kell győznötök őket - nektek nőknek -, hogy lehet esélyük.

Nem azt mondom, hogy neked kell odamenni és ráköszönni, de ha már egyenjogúság van, akkor tessék szíves lenni használni a megfelelő részeket. Pl.: a mosolyt, kedvességet stb. stb. S le lehet pontozni ezt a válaszomat is, mint az előzőt, bár nem tudom mi volt benne annyira negatív. Talán csak az, hogy igaz volt, s pontozóknak ez fáj.

2-es jót írt!! :) (szerintem)

én 43 F vagyok Bp-ről.Nem járok sehová szórakozni,bulizni,meg ilyenek,mert nekem a munkám a kellegáim és az otthonom jelentik ezt.Munkásruhában vagyok egész nap,sokszor metrón,villamoson,stb.is.Kifinomult intelligens a természetem,van munkám,lakásom,kocsim,nem dohányzom,nem iszom,fiatalos jó megjelenésű vagyok,mégsincs párom.De állítom,ha elmennék valami szórakozóhelyre,sör,cigi,rágógumi,stb.,és bedobnám a laza vagyok g.ci című műsort,egyből lenne nőm.

Ezzel nem általánosítani akartam!Csak én most hírtelen így látom a dolgokat :)