Miért viselkedik így velem?

A barátom pár hete szakított velem azzal az indokkal hogy már nem szeretett. Szakításkor szomorú voltam, de azóta egyikőnk sem kereste a másikat. Se én, se ő. Elfogadtam a döntését, és képes vagyok továbblépni, ha ő is ezt akarja. Boldog vagyok egyedül is, elvagyok a saját világomban. De ő mégis olyan furán viselkedik velem.

Pl hallottam azt mondta a haverjának, hogy megbánta a dolgot. De annyi már biztos, hogy tényleg nem szeret, és elvileg nem is hiányzok neki. Ez végülis korrekt, mert ha hiányoznék neki, biztos keresne. (Vagy csak azért nem keres, mert makacs?!) Meg folyton bámul, ha meglát suliban. Meg ugye elvileg tetszik neki egy másik lány már, és most vele foglalkozik. Mégsem értem, annyira bizonytalannak mutatja magát, mert ha tetszik neki más, akkor minek bánta meg hogy szakított velem?! Nem keresi a társaságom, mégis úgy látom, mintha a közelembe akarna lenni, talán barátkozni akar. Meg azt is érzem, hogy kicsit mintha féltékennyé akarna tenni, ezzel a csajozási dolgaival is (pl mostanában 1-2 barátnőm néhány fényképét belájkolta facen). Meg azt akarja, hogy jóban legyünk, és szeretné, ha köszönnék neki - hallottam szintén egy közös havertól. (habár én ezt sem értem, hiszen ő a fiú, és ő szakított, neki kéne köszönnie előbb, ha ezt akarja...) Mivel nem köszönünk így egymásnak, azt hiszi, hogy haragszom rá, pedig nem, csak szimplán nem foglalkozom már vele :D Már szinte vicces az egész dolog...

Szerintetek miért viselkedik így velem? Azért, mert nem sírtam utána hetekig, meg nem könyörögtem neki hogy elhagyott? Vagy csak szimplán barátkozni akar? Vagy szeret még, és féltékennyé akar tenni hogy küzdjek érte? (Már úgyse fogok)

17/L és 18/F