Mit jelent konkrétan az apakomplexus és miért kaphat szerepet a párválasztásban ill. abban, hogy kihez vonzódunk?

Azt mondják, hogy a nők ösztönösen olyan férfiakhoz vonzódnak, mint az apjuk, különösen azok, akinek nem volt jó a viszonyuk vele, így kompenzálják.

Ez egy bizonyos szintig normális is. Pl. nekem apukám ezermester, a jég hátán is megél. Nekem ilyen a férfiképem, a világból kifutok az olyan pasiktól, akik egy villanykörtét sem tudnak egyedül kicserélni. A párom is ilyen, lerakta a taposót a házban, megjavította a tetőt, az autón is ő cserél kereket, nem viszem ezért szervizbe. A kolléganőim csodálkoznak is nagyon, mert az ő vezető beosztású férjük nem csinál meg otthon semmit.

A másik véglet, amikor már tényleg tök olyat keresel, mint apád. Nekem volt egy szobatársam, kizárólag olyan pasijai voltak, aki kora alapján simán az apja is lehetett volna. Egyáltalán nem vonzódott a korabeli fiúkhoz. Ami alapvetően nem is lett volna baj, csak sajnos mindig kiderült, hogy az illető pasi mégis együtt él a feleségével...

De ízlések és pofonok, én 20 évesen nem tudtam volna lefeküdni egy 40 éves férfival. Kizárt dolog, engem zavart volna, hogy olyan, mintha apámmal szexelnék.

Nem ismertem az apámat(édesanyám elbeszélése szerint jobb is).

Egyrészt a korban veszem észre, hogy az olyan idős férfiakra vágyom, akik nagyon nem az én korosztályom, hanem inkább az előző generáció tagjai. Persze voltak kapcsolataim 30-as éveiben járó férfiakkal is, de ők nem voltak olyan szinten érettek, amire vártam(persze ezt is pasija válogatja).

Másrészt kell a határozottság belőlük, a szigor, ami kimaradt az életemből, ha rosszul viselkedtem. Úgymond nem volt meg a kemény terelés.

Nem tartom emiatt magamat kevesebbnek, végülis ez nem az én hibám, hogy azután megyek, ami hiányzik az életemből. Csak azért nem árt észérvekkel is átgondolni a dolgokat, hogy mennyire sérül benne az ember, mert valamit , valakit felesleges hajszolni:(...