Csajok! Szakítás után a ti pasitok is visszapróbálkozott?

Nemrég szakított velem a barátom. Azt mondta hogy már nem szeret. Soha, soha többet nem fogok vele újra összejönni, mert egy gerinctelen féreg, megbíztam benne teljes mértékben, megosztottam vele az egész életemet, nagyon szerettem őt, és mégis elhagyott. Viszont úgy érzem, hogy annak ellenére, hogy kidobott, maradtak benne kételyek. Mert tudom hogy egy jó ideje már nem szeretett, ezt én is éreztem (habár akkor még nem akartam bevallani magamnak, pedig sejtettem), de valamiért mégis kitartott mellettem még. Szerintem azért, mert vonzónak tart külsőre. Nem dicsekedni szeretnék, de rengeteg pasi flörtöl velem és bókolnak nekem, és sokan szeretnének megkapni, ezért is gondolom, hogy ő sem mondott le rólam teljesen. Úgy érzem, ha "kanos" lesz, keresni fog. "Nem sok ilyen lány állna szóba vele, mint te, örülhetett volna, hogy ilyen jó csaj volt a barátnője. Még a ronda csajok is lerázzák, ő meg téged dob... Hát megáll az ész" Ezt az egyik barátnőm pasija mondta, idéztem.

Szakításkor is ezt mondta: "Gönyörű vagy, rengeteg srác megbolondulna érted. Nagyon okos vagy és egy nagyon szerethető, aranyos lány. De már nem érzem ugyanazt, mint régen. Nem szeretlek. Én változtam meg, nem te, te ugyanolyan jó vagy mint régen, ne magadba lásd a hibát, én vagyok a bűnös." És közben folyton ölelgetett, hogy ne érezzem magam szarul. Pedig olyan megalázónak érzem, ha utólag rágondolok erre a jelenetre... Mert sajnálatból tette az egészet. Aztán lelépett és azt mondta, soha többet nem fog keresni, mert így csak nehezebb lenne elválni.

De én mégis azt érzem, hogy vissza fogja majd magát valamikor "nyalni". Persze én már akkor számára elérhetetlen leszek, természetesen. Nem leszek vele bunkó, mert egy nagyon kedves ember vagyok, de hogy már barátok sem leszünk többé ezek után, sőt, semmilyen kontaktusba nem kerülünk többé, max köszönök neki és kész, az teljesen biztos. Akkorát csalódtam benne, hogy a látványa is irritál már.

Első barátnője voltam. Nem volt egy macsó fiú, eddig minden lány elutasította előttem, nem nagyon tudott csajozni, gyerekes, félénk volt a viselkedése és ezt megérezték a lányok rajta. Belsőre nem egy vonzó pasi, aki után minden nő futna, mert olyan jó szövege van. De én egy idő után mégis megkedveltem belsőre, mert jobban megismertem, habár az elején én is csak sajnálatból randiztam vele. Igazából elég gyerekes, nagyon csendes és félénk, anyuci pici fia típus volt. De előnyére mondom, hogy sportos és igazán jóképű. Én nagyon kedves voltam vele, rögtön belém is szeretett, mindig próbált elcsábítani, habár kicsit szerencsétlenül, bevallom. De én mégis adtam neki egy esélyt, nem küldtem el a francba mint a többi lány tette vele korábban, mert bíztam benne, hogy ő más mint a többi pasi, ő legalább nem fog megcsalni és nem fog elhagyni. Hát a szerény, félős "kisfiúból", mikor már megszerzett és tudta hogy az övé vagyok, hirtelen egy magabiztos, beképzelt bunkó, tuskó alak vált. Tényleg átváltozott, és utána már folyton csak kamuzta, hogy szeret, pedig már én is éreztem, hogy nem. Sokszor meg is bántott, súlyosan, mégis megbocsátottam neki mert mindezek ellenére nagyon szerettem. Mostmeg elhagyott, kamu indokokra hivatkozva (nincs elég időm rád, stb), meg hogy már nem tud szeretni többé.

Csajok, nektek mi a tapasztalatotok, volt már olyan nektek, hogy a ti exetek újra felkeres titeket? :) (Csak kíváncsiságból) Mit gondoltok az én exemről?

UI.: részemről teljesen vége, soha többet nem fog már megkapni, ha netán bepróbálkozna megint