Igaz, hogy egy profi fotósnak nincs igazán magánélete?

Ez kb. minden szakmára igaz.

A fotósban nincs semmi olyan, ami miatt ez fokozottan igaz lenne rá.

HA valamit sokáéig csinálsz,az az egyéb időből megy el.És az alap szükségleteken nem is lehet,de a magánéleten és a társas életen lehet spórolni.

Viszont igaza van az elsőnek,minden foglalkozásnál így van.A fotózást nem merném szakmának hívni,szerintem nem az...

De ez csak az én véleményem.

Miért is nem szakma a fotózás? Azért mert mindenki fotósnak képzeli magát aki elköltött némi aprópénzt (150-200e Ft a fotográfiában aprópénz) belépő tükörreflexes fényképezőgépre de az alapokkal sincs tisztában? Ettől még nem lesznek fotográfusok. A fotográfia nem csak szakma de hivatás is, legalább is azok szemében akik komolyan veszik. Elméleti és gyakorlati tudást, tapasztalatot, felszerelést és elképesztő mennyiségű befektetett munkát és időt igényel.

A kérdésre válaszolva ez nem csak a fotográfiára igaz, hanem gyakorlatilag mindenre amit nem alkalmazottként csinálsz, hanem vállalkozóként. Ha vállalkozó vagy, rajtad múlik, hogy mit sikerül elérned, hogy meddig jutsz fel azon a bizonyos ranglétrán. Persze szerencse kérdése is de csak szerencsével nem lehet feljutni viszont anélkül is fel lehet legfeljebb tovább tart.

A saját példámból kiindulva, ha valaki fotográfusként szeretne dolgozni, vállalkozóként (tehát felejtsük most el azokat akik alkalmazottként, havi fix munkabérért dolgoznak) területtől függően kénytelen kiépíteni egy brandet. Az online világban ez nem is olyan nehéz, gondolhatnánk, de az. Eléggé az. Az elmúlt öt évem ráment arra, hogy az emberek megismerjék a nevem és a fotóim. A legtöbb esetben nem volt hétvége vagy éjszaka vagy pihenőnap. Fotózás volt, utazás a fotózás helyszínére, vagy éppen céltalan bolyongás a helyszínt keresve. Képfeldolgozás volt, retusálás, feltöltés, blogolás és a közösségi marketing építése. Embertelen mennyiségű pénzt, időt és energiát emészt fel ha ezt valaki komolyan gondolja és még bőven nem tartok ott ahol szeretnék (talán ez így is marad, vagyis én remélem, hogy így marad mert ez visz majd előre). Hogy miért van erre szükség? Azért mert ha nem ismernek, nem lesznek megbízásaid és felkopik az állad és teljesen feleslegesen csináltál addig mindent.

Egyébként nem mondanám, hogy nincs magánélete, mert van. Csak más és máskor mint másoknak. Szép világ ez, ha valaki őszintén tudja szeretni és nem csak meggazdagodni akar belőle. Főleg mert meggazdagodni azt nem lehet. Itthon nem. Főleg amíg ilyen a megítélésünk, amikor még szakmának sem tekintik azt amit csinálunk. Én ettől függetlenül bizakodó vagyok és bízom benne, hogy ha keveseknek is, de sikerül majd megfelelő szinten és színvonalon űzni ezt a nemes mesterséget és én majd köztük lehetek.

Miért ne lenne már szakma?

Első válaszoló vagyok. Jól lepontoztatok... pff... Nálunk két fotós is van a családban, bár jelenleg más munkából élnek, de nem az időhiány miatt váltottak, csak egyszerűen így alakult. Hobbi szinten a mai napig fotóznak, van is stúdiónk.

Teljesen normális, és komoly szakma, az időbeosztás pedig elég szabad, viszont nyilván a pénzszerzéshez dolgozni kell.

Melyik másik szakmára nem igaz ez!?