Szeret vagy csak játszik velem? Nem értem ha akar miért nem fogad el, ha pedig nem, miért nem enged?

Barátnőmmel több mint fél éve jöttünk össze.Nagyon örültünk egymásnak,mert igaz még csak most teljesedett be a szerelmünk,de már jópár éve ismerjük egymást.Már régebben is sokszor gondoltam rá,és a szememben Ő volt az,akit tökéletesnek láttam mindig!Valahogy bennem volt mindig ez az érzés,hogy talán Ő lenne az a lány akit eltudnék képzelni hosszabb távon magam mellé. Ezekután nem is kell ragoznom,mennyire boldog voltam amikor összejöttünk.Aztán ez az érzés csak fokozódott amikor egy hosszú és őszinte beszélgetés közben bevallotta,hogy Ő is hasonlókat érzett velem kapcsolatban és benne is dolgozott mindig ez az érzés.Nagyon jó volt tudni,hogy létezik ilyen,létezik tényleg igazi szerelem,mert ha ennyi időn keresztül érlelődött bennünk és végül beteljesült,akkor nem lehet más!

De hogy a tárgyra térjek,minden tök jól indult amint azt írtam is egészen addig,amíg úgy nem hozta az élet,hogy pár hetet egymástól távol kellett töltenünk. Ez idő alatt bennem csak erősödtek az érzések.Férfi létemre eléggé álmodozó,romantikus lélek vagyok,aki kitudja mutatni az érzéseit és szeretne minél több örömet okozni a párjának.Elsősorban a lelkéről beszélek!Tudom és látom rajta hogy mi esik neki jól,legyen az egy apró bók vagy csak egyszerűen egy ölelés,csók,a lényeg hogy tudja mert éreztetem vele hogy nagyon szeretem!

Barátaim szerint itt követhettem el az első nagy szarvashibát,mert mivel ő 100%-ban tisztában van az érzéseimmel,így megszűnt a kihívás,az egymás utáni vágyakozás,ami alapból mozgat és izgalmassá tesz eleinte egy kapcsolatot.kb 3 hónapja,egy apró butaságon kicsit összekaptunk és mintha ez egy indok lett volna a fejemhez vágta,hogy tekintsük lezártnak a kapcsolatunkat!Nem nagyon értettem a dolgot,és próbáltam válaszokat kapni,ami sikeres is volt mert bevallotta hogy valójában az bántja,hogy kicsit nyomasztó számára,ha sürün irok neki sms-t,nem 5 naponta szeretném látni,sűrűn keresem ha nem vagyunk együtt.Szerintem nem esett át ez az érdeklődés zaklatásba vagy épp zavaróba,napi 1-2 telefonálás,1-2 sms belefér,sőt várja is az ember.De kitudja,ki mit tart zavarónak,nyomasztónak?Ugyvoltam vele,ok megértettem,és ha még ez is sok,akkor visszaveszek a "tempóból",de elmondtam neki hogy szerintem normális dolog,ha két ember egymásra talál,majd kapcsolatba kezdenek és ha nincsenek együtt tudni szeretnének a másikról,vagy csak egyszerüen beszélgetni szeretnének vele,mindamelett hogy ez nem a féltékenységről szól!Teljes mértékben megbízom benne és soha nem kértem számon,ha nem tudta felvenni a telefonját mert más dolga volt vagy késöbb irt vissza az üzimre,szóval nem csináltam ekkora ügyet a dologból,amekkora baj lett belőle.

Most is ugyérzem hogy ez csak egy indok volt arra,hogy tudna kilépni a kapcsolatból,mert a dolgaink még azóta sem rendeződtek :( Tiszteletben tartottam a döntését...Az igazi ok az lehet,amit meg is tudtunk beszélni.Neki szüksége van a szabadságára,haverokra stb. szerintem vagy nem áll készen egy komoly kapcsolatra,vagy esetleg nem tudja lezárni az előző kapcsolatát?

Megérteném és elfogadnám akármennyire is nehéz,mert ez velem is előfordulhatott volna,hogy míg megvoltam győződve évek óta arról hogy mi egymáshoz passzolunk,mikor meg végre összejövünk kiderül hogy ez csak egy szép ábránd volt :( A baj azzal van hogy se elengedni nem enged,sem pedig közelebb nem kerülök hozzá.Még a kapcsolatunk elött is és közben is mindig mindenről tudtunk beszélni,nem volt bennünk az az érzés hogy kínos lenne felhozni,meg merjem e kérdezni?Egyszerüen mindketten próbáltunk ugy átsiklani a problémák felett hogy megbeszéljük azokat,nem pedig nyelünk egyet és majd egyszer rázúdítjuk egymásra.

Tökéletesen be is vált,mert pár nap múlva bevallotta hogy nem szeretné teljesen lezárni,csak adjunk időt magunknak hogy "beérjen" ez a dolog kettőnk közt.Nem szeretné ha nem látnánk egymást,örülne ha találkoznánk továbbra is,és mint kiderült hiányzok is neki,mert ha nem keresem,valahogy felveszi velem a kapcsolatot.Mégis megálltunk ebben az állapotban.Nem telik ugy el egy hét,hogy ne találkozzunk,ráadásul nem erőltetem rá magam,így sokszor megvártam hogy Ő hívjon és Ő akarjon látni,találkozni.Már több mint 2 hónapja tart ez az állapot ami folyton változik részéről.Egyszer nagyon pozitív hangulatban telik,máskor meg mintha szinte idegesíteném,akármit mondok kiforgatja-nem tetszik neki,nem érdeklik a dolgaim és az utóbbi időben nem is igazán keres.

Lehet hogy "sajnál" és ezért nem akar elengedni,szakítani? Bár ezt kétlem,mert ha pár nap eltelik,keres és szeretne találkozni.Olyan az egész mintha ugyanúgy együtt lennénk,de valahogy mégsem.Mikor találkozunk,együtt töltünk 1 max 2 napot,ugyérzem teljesen baráti a légkör.Semmi intimitás,de még a legapróbb dolgok is,mint egy ölelés vagy egy csók vagy bármi amiből érezném hogy még jelentek neki valamit :( Ezek a találkozók olyan szélsőséges érzéseket váltanak ki belőlem,hogy azt le sem tudom írni,van hogy félreérthetetlenül viselkedik,puszilgat,ölelget,de van hogy minden mással elvan foglalva,szinte mintha kerülné a beszélgetéseket,közelséget,de közben meg ő akart látni.

Valahol érzem hogy hagynom kellene az egészet,és keresnem tovább az igazit,aki értékeli ha odafigyelnek rá,törődnek vele,de azt is érzem,sőt szinte biztos vagyok benne,hogy nekem Ő az igazi.

Lehetséges hogy Ő is emiatt nem tud elengedni?

Sok mindenben kerestem már a magyarázatot,az is megfordult a fejemben,hogy csak jó neki egy ilyen "hülye" akit ha olyan kedve van,elő tud rángatni a farzsebből.Párszor előfordult az utóbbi időben,hogy kivolt bukva (elég stresszes és rossz a munkahelyi és a családi körülményei is) és felkeresett.Próbáltam feledtetni,felvidítani kicsit,egy kis törődéssel hülyéskedéssel vagy bármivel amit a helyzet hozott.Általában ezt értékelte is,láttam rajta,mert már ismerem annyira hogy sokat jelent neki hogy nem csak mondom,bizonyítom is hogy számíthat rám.De ezek ellenére is ugyanúgy mint azelőtt,nem engedett közelebb magához.

De ez a patthelyzet,nekem nagyon rossz!!!

Nemrég úgyéreztem épp ideje mielött átlépne barátkozásba a történetünk,hogy tisztázzam vele ezt és tudtára hoztam hogy nekem nem menne ha barátként folytatnánk tovább,mert én szerelmet vártam tőle.Nem azonnal,tudok várni bármeddig ha érdemes,és úgy érzem rá érdemes!

Azóta is találkozgatunk,sajnos ugyanolyan "körülmények közt" amelyben leragadtunk.Engem meg továbbra is gyötörnek a kétségek,mert ha barátként tekintene rám,akkor szerintem már elengedett volna és nem hivna,vagy nem-et mondana ha én hívom "randira".De ha érez még irántam,miért nem enged közelebb?Tényleg ennyire nem tudja mit érez irántam?Esetleg taktikáznom kellene és nekem kellene kilépnem,hogy a női büszkesége vagy épp a hiányom vezesse vissza hozzám?De ezt meg nem akarom,mert így is nagyon keveset találkozunk,szóval a hiányomat már eddig is érezte volna.

Lehet írni fogjátok hogy hagyjam a francba az egészet,mert kialudt részéről a tűz és csak barátként tekint rám,de nem változtam meg,vagy nem fordultam ki magamból,hogy ennyi idő után ilyen hirtelen ekkorát változzanak az érzései.Nem csak a fél év együttlét,hanem a 4-5 éves ismeretség/barátság amire gondolok,hisz ennyi idő alatt volt időnk egymást megismerni.

A barátok szerint hagynom kellene,egyszerűen óvatos,hosszú érdeklődés,után hamar kihunyt benne az érdeklődés irántam,de én látom azt amit nem tudok elmesélni,látom rajta hogy örül ha meglát,jól érzi magát velem,egyszerűen jól elvagyunk.

Szóval arra lennék kíváncsi járt e valaki hasonló cipőben,és ha igen hogy oldották meg?Mi volt a valódi oka ezeknek a dolgoknak?

Mindenképp szeretnék mellette maradni,így inkább megoldást keresek a problémára,de ha nem fog menni,hát nem erőltetem,mert így viszont alárendelve érzem magam,akinek nincs beleszólása a történésekbe.