Éreztétek már úgy, hogy túl sok évet pazaroltatok el egy szerelemi érzés miatt (fontos: ami már véget ért! )?

Sokszor olvasom, és találkozom is emberekkel akiknek évekbe telik feldolgozni egy szakítást, vagy csalódást.

Rájöttem, hogy 7 évig ettem a kefét egy fiú miatt. Mi jártunk is pár évig, megszakadt, megevett a dögvész évekig olyan szomorú voltam, utána ismét összejöttünk..vége lett annak is, most mindegy miért.

Már nagyon bánom! de csak azt az időt amit bánkódással töltöttem el! Rájöttem hogy nehéz elhinni a szakítás után, hogy még várnak ránk új izgalmas, és szép dolgok.

Most néha úgy érzem kár volt nem hinnem az időnként sablonosan hangzó szövegnek: hogy az idő mindent begyógyit.. oksika, csak öregedtem én is b*ssz*meg.

Abban bízom, hogy ezt majd több (vagy legalább egy két) olyan ember is elolvassa aki most bánatos a szerelmi élete miatt, és talán egy kicsit segít.

Tudom, néhányan azt gondolhatják hogy szerencsésebbek között vagyok amiért legalább átéltem, de mégsem érzem magam tapasztaltabbnak akár egy száz lánynál sem.

Még mindig nem vágom a pasik észjárását, de ez nem baj. Ha tovább sopánkodunk valamin, azzal csak a jövőnkből vesztegetünk értékes perceket.

Köszi hogy olvastál!

u.i.: persze ne úgy értsék egyesek hogy ideje orrbaszájba d**ni :D bocsi :D csak magatokra is legyen időtök, így értem :)