Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan válasszak, ha már gyűrű van az ujjamon és közben beleszerettem valakibe?
3 éve vagyok együtt egy fiúval, aki két év után megkérte a kezem. Igent mondtam, úgy éreztem, végre megtaláltam az igazit. Minden jól ment, bár itt is akadtak problémák, mint mindenhol máshol. Nagyon anyás, nehezen viselte, ha valamiben nem értettünk egyet, én meg nehezen viseltem/viselem, hogy nem áll ki mellém.
Összeköltöztünk. Mindketten egyetemre járunk, én mentem vele egy másik városba, hogy együtt lehessünk, de sajnos eléggé magamra lettem hagyva. Itt jön a csavar a történetben...
Még múlt nyáron megismertem egy srácot, akivel együtt dolgoztunk. Tipikus nőcsábász.. Persze nagyon megtetszett. Aztán mikor magamra maradtam, gyakran beszélgettünk. Olyan hatással volt rám fizikailag, ahogy talán még senki. A vőlegényem sem. Találkozgattunk, persze titokban, míg pár hónap elteltével megtörtént a dolog.
Ezután elég elcseszettül éreztem magam, ezért nemsokkal utána elmondtam a vőlegényemnek, hogy tudja mi történt, és eltudja dönteni, hogy így is együtt akar-e velem lenni. Nem tudta eldönteni, nyilván.
Egyszer szakítunk, aztán megint kibékülünk, egyszer lehord mindennek, a következő pillanatban pedig azt mondja, hogy nem tud nélkülem élni. Ezt is megértem... De nem megy már a dolog, nem úgy szeretem, mint régen. Viszont az a srác, akivel megcsaltam újra előhozta belőlem azt az érzést, hogy milyen szerelmesnek lenni. A "nőcsábász énje" teljesen eltűnt, megváltozott, többet beszél a közös jövőnkről, mint én. Tipikus történet, nagy szerelmei csalódás, utána pedig falni az életet. Most újra van valaki, akit mer szeretni. És ezt tudom és érzem, de félek dönteni...
Vőlegény, akibe már nem vagyok szerelmes, de szeretem, mellesleg a legjobb barátom és nagyon fontos nekem. Vagy a srác, aki nagyon sokat csajozott, és most egyedül én kellek neki. Hozzáteszem nem, nem csak fellángolás, és nem, nem csak azért jó, mert titokban tartjuk. (Egyébként már rég nem titok.)
De nem tudok dönteni. Lehet egyikükkel sem kéne? Ha a szerelem elmúlik, akkor válasszam azt, aki biztosabb jövőt ad? Számít egyáltalán melyiküknek milyen végzettsége van? Vagy csak a családom véleménye számít, akik előre közölték, hogy korai az eljegyzés? (21 vagyok) Megköszönném, ha valaki írna valamit, mert beleőrülök, hogy két embert kínzok, és közben a saját szívem is szétszakítom...
A völegényeddel nem érdemes tovább folytatni, mert ebböl csak rossz házasság meg/vagy válás lesz, méghozzá nem igen csunya fajta.
A másikkal nem tudom, mennyire érdemes foglalkozni, a "nöcsábász énje" valószinüleg csak addig tünt el, amig más menyasszonya vagy, illetve, amig nem un meg téged is, mint mindenkit elötted.
A családunkban senkinek nem volt normális házassága. Úgy gondoltam az enyém végre az lesz. Csak időközben eltűnt az az ember, akibe beleszerettem, és én is megváltoztam.
Nem, nem kellett volna megcsalnom. Egyáltalán nem az a fajta ember, aki megérdemelten kapta. Már ha van olyan, aki megérdemli.
A srác viszont tudom, hogy változott. Vagyis most olyan, amilyen alapból volt, még régen. Én is ilyen voltam, sokat kalandoztam, mégis úgy éreztem itt az igazi. És fogadni mertem volna, hogy nem jöhet egy olyan ember sem, aki újra megdobogtatja a szívem. De hát... Ember tervez, Isten végez.
Minden esetre köszönöm szépen, hogy válaszoltatok!
Tudod, van az az idézet, valahogy így hangzik: "Ha egyszerre két embert szeretsz, válaszd a másodikat, mert ha az elsőt tényleg szeretted volna, nem szerettél volna bele a másodikba."
A vőlegényed már nem szereted, megszokásból felesleges vele maradnod. Legyél a másodikkal, még akkor is jobb, hogyha nem lesz közös jövőtök, mert addigis jól érezted vele magad, a mostani barátoddal-vőlegényeddel meg már nem olyan.
Működhet a házasság két olyan ember közt, aki csak barátok, jól megértik egymást, de nincs szerelem. Viszont ehhez az kell, hogy már egyik fél se vágyjon a szerelemre és ez ritka. Te még fiatal is vagy, hiányzik is a szerelem. Szerintem most bontsd fel az eljegyzést. Mert még ha most el is tudod fojtani magadban az érzéseket a másik iránt, később jön majd megint valaki, aki megdobogtatja a szíved és akkor lehet, már nehezebb lesz mindent borítani.
Semmi nem garantálja, hogy az új pasival minden tökéletesen sikerül, de én úgy vagyok vele még mindig jobb egy lehetséges csalódás, mint egy életen át szenvedni egy érzés hiányától.
Ha 40-50 éves lennél mást írnék, de még előtted az élet.
Annyira nehéz... Tudom, hogy ezt kéne tennem, és ez lenne a helyes, amit Ti is írtok, de nagyon félek...
Köszönöm!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!