Miért nem akar velem senki kapcsolatot? 15/L

Nézd, attól, hogy azt ajánlja, hogy tanulj, mert fiatal vagy, még lehet komoly válasz! Mindezek mellett, valóban fiatal vagy még, szóval nem kell aggódni. Egyrészt itt is cápáznak a hasonló kérdésekre (többek közt némileg én is:)), másrészt ettől még lehet, hogy összejössz valakivel! Én már ismertem meg itt lányt, aki szintén nem tartotta szépnek magát, szintén visszahúzódó volt, és (nagyrészt) nem az ő hibája volt, hogy nem jött össze... No de ez már történelem... Ha esetleg szigorúan anonim módon küldesz egy képet ide: politeanswer@gmail.com, lehet többet is tudok még hozzáfűzni. És mielőtt jönne, hogy pedo vagyok:

1. Tudok találni pornográf tartalmakat könnyebben is.

2. 4 év még nem a világ...}:-)

3. Amúgy is... Már a feltételezés is sért...

A te korod az, amikor megkezdődik a szülő(k)től való elszakadás. Kamaszodása előtt a gyermek megnyilvánulásai többé kevésbé hisztizésből, érzelmi zsarolásból és érzelmi kitörésekből állnak. Nincs tehát őszinte megnyilvánulás, bátorság, önbizalom. A gyermek mindent megkap, ha elég akaratos, és nem kell semmiért kockáztatnia, mert a szülő védi. Nincsenek nyílt baráti megnyilvánulások, főleg, ha a szülő erre nem tanította meg.

A felnőtt ezzel szemben hisztizés és akaratoskodás helyett őszintén beszél az érzéseiről és nem féltékeny: ezt hívják kockázatvállalásnak. A gyermeknek ezt nem kellett vállalnia, és ha maga a szülő sem volt igazi felnőtt, nem is tanította meg, hogyan vállaljon kockázatot, sőt, még csak példát sem mutattak a gyereknek arra, hogy mi az a felelősség, és önbizalom. Az önbizalommal rendelkező szülő szabadnak neveli a gyermekét, aki a serdülés során fokozatosan elég bátorságot gyűjt ahhoz, hogy felelősséget, kockázatot vállaljon.

Jó ha tudod, azt, hogy valaki mennyire felnőtt, nem az határozza meg, hogy hány éves. Sokan felnőtt gyerekekkel, vagy akár unokákkal sem lépik túl a te jelenlegi szinted.

Amit javasolok: ne magadba nézz, hanem keress olyan barátokat, akik képesek megnyílni előtted, és ezáltal te is úgy érezheted, hogy megértenek téged. Mert hogy leginkább arra van szüksége az embernek, hogy legyen legalább egy valaki, akiről tudja, hogy megérti. Valószínűleg kb. 1-2 évvel ezelőttig te ezt a személyt valamelyik szülőd, valószínűleg anyukád személyében vélted felismerni. Ahogyan kamaszodni kezdtél, ez egyre kevésbé van így. Az igazság az, hogy neked még nem szerelemre van szükséged, hanem egy igaz, megértő barátra, aki segít neked átvészelni a felnőtté válás nehézségeit. Fokozatosan le kell mondanod arról, hogy elvárásokat támassz az emberekkel szemben, ugyanis senki nem azért él, hogy téged boldoggá tegyen. Az önbizalom-hiányos szülő azt mondja a gyermekének, hogy egyszer megtalálja a párját, aki azért él, hogy boldoggá tegye. De ez nincs így, valójában csak zsák találja meg a foltját: a párjának is ezt mondták otthon. De egy ilyen kapcsolat sohasem lesz őszinte, mert az őszinte kapcsolatban nem a megadáson, hanem a megértésen van a hangsúly: a szeretetet kifejező testi érintések új értelmet nyernek. Az ilyen kapcsolatban nem jellemző a féltékenység, hiszti és a rendszeres vita. Sajnos nagyon kevés ember van, aki meg meri tenni ezeket az igen nagy bátorságot igénylő lépéseket az életben, és persze senki sem lesz tökéletes soha. Csak nézd meg a körületted élő párokat. Nagyon kevés kapcsolat működik jól, de csak azért, mert nagyon kevesen lépnek túl a kamaszkor nehézségein.

Ha gondolod, én szívesen megosztom veled a kamaszkor minden bántalmát, fájdalmát, nehézségét - örömét, gyönyörét és szerelmét. És ami legfontosabb: az érzelmeket, a beszédet, és a barátságból, szerelemből származó sikert. Szívesen adok tanácsokat is, és meg is hallgatlak, ha úgy gondolod.

19/F