Szerintetek van igazság ebben, vagy ha igaz szerelem van, ilyen nem lép fel?

5 hónapja vagyok együtt a barátommal, ő az első komolyabb kapcsolatom, és neki is én vagyok az első. Nagyon-nagyon szeretjük egymást, nem is tudom már elképzelni nélküle az életem, és ő is olyan fiú, aki nagyon figyelmes, gondoskodó, aki szintén nagyon szeret,és minden nap kimutatja, mivel minden nap talizunk is:) Komoly kapcsolattá vált már, és úgy érzem, hogy szép hosszú jövője van, a szüleivel is nagyon jól kijövök.

Viszont anyum még mindig azt tartja, hogy nekem ez még túl korai, és 'élveznem'kellene az életet(barátnőkkel stb) És a múltkor azt is mondta, hogy ha nagyon elkomolyodik a kapcsolatunk, és ha esetleg házasság is lesz, akkor megfogom bánni, hogy nem ismertem meg több fiút, és nem szórakoztam inkább. De hát én épp, hogy élvezem az életet, Vele! És szórakozni is járok ettől függetlenül Vele, és a barátnőimre is van még időm. Én tényleg szerencsésnek érzem magam, hogy ő lehet a barátom, és engem szeret, mert teljesen őszintén mondom, nem találkoztam még ilyen rendes és tökéletes fiúval, mint ő.

Persze, nem olyan nagyon biztos, hogy nem jön közbe valami, de ha úgy alakul, hogy a jövőmben is jelen lesz, szerintetek mennyire van igaza anyumnak? Eléggé belém hasított, mikor mondta, de szerintem ha ennyire szeretjük egymást, nincs jelentősége annak, amit mondott.

Bocsi, hogy hosszú lett, de remélem érkeznek normális válaszok:) 16 L ő egy évvel idősebb:)