Szerintetek normális, hogy ezt érzem és erre vágyok? Vagy túl önző vagyok?

Hány évesek vagytok?

Az ebből nem egyértelmű hogy most együtt is éltek vagy még nem?

Hány évesek vagytok? Úgy tűnik ez a kapcsolat kifulladt, vele már nem lesz ugyanolyan, valaki mást kell keresned, akinek Te leszel a legfontosabb.

Találni fogsz hidd el.

Nem is 1x mentetek szét, nem is éltek együtt, valószínűleg szakítások alatt ő is csalódott benned és ahogy a 2-es is írta meghalt pár érzés, kihült a kapcsolat.

De azt ne várd el tőle, h te legyél neki az első, mondani sose mond neki! soha! Gondold de ne mond! Ne akard őt befolyásolni , hogy te többet érsz az egész családjánál mert ezzel ezt teszed. ÉS ez nem jó.

Szerintem nem önző dolog ezt kívánni. Az én barátom szinte a kezdetek óta családtagként tekint rám, és minden közös programon részt veszünk kölcsönösen. Pedig fiú testvére van, akivel nagyon jól megvannak. Ha mégis olyan programot tervezünk, akkor én jól elvagyok a sógornőmmel, ők meg együtt, de úgysem hagyna ki semmiből. Normális, ha te is ezt szeretnéd, mert ez lenne a természetes... legalábbis, ha ő is komolyan gondolja. Bár - és ezt tényleg nem bántásból mondom, ne haragudj, hisz lehet, hogy rá abszolút nem érvényes - 22 évesen egy férfi nem igazán áll készen családot alapítani. Kevés kivétel van ez alól. Van! Tényleg vannak, akik hamarabb érnek agyilag, de - és most csak úgy hozzávetőlegesen - biztos, hogy több mint felük nem tudja még komolyan venni az életet.

A párom 30 éves volt, amikor összejöttünk, de ha 22 éves lett volna, nem valószínű, hogy még most is együtt lennénk, és esküvőt tervezgetnénk.

Ezt neki így elmondtad már egyértelműen? Mit válaszolt rá? Ha azt, hogy oké, megpróbál változni, de nem történt mégsem semmi, akkor -szerintem - ki akarja provokálni, hogy te und el a mellőzést és szakíts vele végleg.

Ha azt, hogy bocs, de én így érzem jól magam, akkor ugyanaz a helyzet mint az előző lehetőségként. Szerintem nem kisebb időre kéne szakítanotok, hanem egy hosszabb szünetet tartanotok. 4 év hosszú idő. Mindkettőtöknek alkalma lenne átgondolni, hogy érdemes-e megpróbálni újrakezdeni és felépíteni a kapcsolatotokat? Vagy jobb békésen belátni, hogy mégsem egymásnak teremtett titeket a sors, és szépen elbúcsúzni egymástól. Most "kapcsolatban" vagytok, de te nem érzed jól magad, ő meg úgy érzi jól magát, ha nincs veled. Mi értelme van ennek?