Mit tegyek? Szeret eggyátalán?

Van egy fiú,15 éves , azaz velem egy idős,4 éve ismerem ,mivel egy iskolába járunk.Régebben nagyon sokat beszélgettünk,haverkodtunk.

Összejöttem vele.legalábbis..elmagyarázom.

Február 8.Farsang. Nagyon rossz kedvem volt aznap,sírás körül voltam még a suli diszkóban is.Hátul ültem 1-2 száken szomorúan nézve a többieket,ő odajött.próbált vígasztalni,de megcsókolt.előtte hetekkel már fűzött hogy jöjjek vele össze.Mivel visszacsókoltam, igennek vette,hogy megpróbálhatjuk..ez egy pénteki nap volt,vége lett a farsangnak elköszöntem tőle,ő nagyon orssz kedvébe lett hirtelen,kérdeztem miért de nem mondta el. Otthagyott..nem beszéltük meg ezt, hogy miért..ő nem az a tipus akivel ezt meglehet beszélni,sőt..Február 28.-ig alig mert rámnézni, aztán beszéltünk 1-1 szót néha és megbeszéltünk egy találkozót.

Március 1. Lementünk kettesben a Dunapartra. Megcsókolt megint,szörnyen aranyos volt, megint visszacsókoltam...Este, amikor rámírt Facebookon kijelentette hogy van egy kis baj. megkérdeztem mi, elmondta,hogy nemszeretne felvállalni.(ezalatt azt értette,hogy senki,de senki ne tudjon rólunk,csak mi ketten)..mondtam neki,hogy tudom,elég furcsa lány vagyok..elég fiús..de ez nagyon rosszul esik. megkérdeztem,hogy ezt azért, mert nemszeretne égni velem?..rávágta az 'igen'-t. Hátjó.

Másnap azaz kedden nem beszéltünk suliban, rám sem mert nézni..pedig délutánra megint kibeszéltünk egy találkozót.szörnyen rosszul esett,hogy hogy megvárni is ott várt meg ahol alig látnak minket.ahogy lementünk a Dunaparta egyből nekemesett, elkezdett csókolgatni vadul,furcsálltam ,hogy most mit szeretne..reméltem, meggondolja magát és felvállal..alig bírt magával amikor kettesben voltunk..

Ma. suliban szintén,rám sem nézett,hozzám sem szólt.Amikor kettesben lettünk véletlen kb. 10 másodpercre akkor megkértem hogy várjon meg 6. óra után. megvárt. leültem az aulában egyik székre,várva hogy legalább ő jöjjön oda hozzám,ránéztem ő is rám.nemérette mi bajom van,inkább elment...elegem lett, hogy körülbelül volt ott 5-6 ember és még úgy sem bírt felvállalni! kiment a suliból,utána énis,nem mentem utána, mentem a másik irányba ő nézett rám,hogy most én merre megyek..véletlen összefutottunk, mert ő a rövidebb uton jött..mondtam,hogy csak a könyvtárba megyek, látta rajtam,hogy mindjárt sírok.nemérdekelte, egymás mellett mentünk kussba, amikor jött egy csaj,akivel ment tovább..a csajjal ment, nem velem..elköszönés..hát.. egy sima 'szia!'..

Mit tegyek? Én ezt nem bírom! Szakítani nem szeretnék, belehülyülnék..de ez nekem tényleg nem megy..:(