Ha nem tudok alakoskodó lenni, akkor örökre egyedül maradok?

Az ismerkedés az elején megy. Könnyen jön a kölcsönös szimpátia stb. Amikor viszont kezd a dolog komolyabbra fordulni, és meglátják, hogy nekem is vannak érzéseim, vannak mindennapi gondjaim stb., akkor kiábrándulnak belőlem, és vége a dolognak, max. a barátzóna marad.

Olvastam ide vonatkozó pszichológiát, és elég egyértelműnek tűnik, hogy egy nő gyorsan kiábrándul, ha a gyengeség bármilyen jelét tapasztalja. Fura dolog ez. Aki sok éves kapcsolatban van, az hogy titkolja el az emberi arcát? Hogy bírja elviselni, hogy nap mint nap meg kell játszania magát? Nekem ez nem megy, nem tudom a tökéletességet eljátszani.