Miért van ez velem? Mit tegyek?

Pár napja szakitottunk a barátommal, nem volt hosszú kapcsolat. De akár merre megyek mindenról ő jut eszembe. De már lassan kezdem kiverni a fejemből. De már annyiszór vágtak át a fiúk, hogy már elment a kedvem az egész kapcsolattol. Meg amúgy is, előbb utóbb mindennek vége lesz. Tudom, hogy nem így kéne hozzá állnom a dolgokhoz. Mert hogy élvezni kell a jelent. De hiába élvezem a jelent ha utána a jövő meg rossz lesz. Mert szétmegyünk és megint szenvedek, heteket, hónapokat. Egyszerűen ránézek az úton egy srácra, vissza néz egy pár pillanatig szemezünk aztán eszembe jut, hogy ja hát minek? előbb utóbb úgyis vége lesz. Meg a másik hogy álltalában az utóbbi időben azt vettem észre, hogy a lányok kezdeményeznek. A fiúk nem is jönnek oda, mondjuk egy lányhoz ha igazán tetszik neki úgy az utcán vagy ilyesmi. Ha a lány ránéz vagy ilyesmi. Vagy akár mivel leszólitani, mennyi az idő vagy ilyesmi. De a lányok meg annál inkább. Én ezt sem értem, tudom hogy nem a fiúnak kell mindent, de azért szerintem a lányok meghódítását azt azért igen, vagy hát nemtudom.

L/15