Mivel tartjátok fent az érzelmeket, akik hosszú kapcsolatban, netán házasságban élnek?

Szia,

Mi a parommal mar 8 eve vagyunk egyutt (mar a ferjem) es szerintem nagyjabol azok fontosak, amiket Te is leirtal.

Kellenek a kulon programok, erdeklodesi korok, baratok amiatt, hogy erdekes maradj a masik szamara, de emellett a kozos hobbik, programok is nagyon fontosak. Igazabol az ember folyamatosan valtozik, ha erdeklodtok egymas irant, akkor sose valik a masik unalmassa elotted. Nagyon fontos meg az, hogy legyen kozos jovokepetek, kozos terveitek!

Illetve az is, hogy megertes, harmonia legyen koztetek, ha nezetelteres van akkor is a megoldasra torekedni. Nem csak azt nezni, hogy mi jo Neked vagy mi jo Neki, hanem, hogy mi jo a KAPCSOLATOTOKNAK. Ez nagyon fontos.

Az, hogy a masik szabad lehet melletted az pedig nem csak egy jol mukudo kapcsolatnak, hanem a boldogsagnak is az egyik alap pillere.

28N

Mi a lehető legfontosabbnak tartjuk. Szerintem olyan dolgok fontosak egy kapcsolatban, mint a hasonló igények érzelmileg, közös célok, szeretet, bizalom, hűség, tisztelet, elfogadni a másikat, de ha kell áldozatot hozni a kapcsolatért, alkalmazkodás.

Nem kell mindig érdekesnek lenni! Nem szabad hagyni ellaposodni, végképp elunalmasodni a kapcsolatot, ez igaz, de senki sem tud érdekes és szórakoztató lenni egész életében, vannak olyan periódusok, olyan helyzetek, mikor nem tudjuk ezt nyújtani, egy normális kapcsolat ilyet is átvészel.

Hogy közös, vagy külön programok, az egyénfüggő, a lényeg, hogy mindkét félnek hasonló igényei legyenek. Mi pl. együtt szeretünk szórakozni, inkább közös programokat szervezünk, de a baráti kör is közös, a többiek is párban jönnek általában. Mások meg arra esküsznek, hogy sűrűn be kell iktatni külön programokat is, csak a barátokkal. Ki milyen típus.

Nagyon jó kérdés, de én úgy gondolom, hogy ezt szavakkal nem lehet leírni. Át kell élni, tapasztalni, érezni.

4 éve vagyunk együtt, de még nem vagyunk házasok.

Mi mindent együtt csinálunk, 2-ben vagy a barátokkal megyünk el szórakozni. Külön kiemelném, hogy nem bulizunk és nem isszuk le magunkat a sárga földig mint egyesek.

Mindig figyelünk egymásra, megbeszélünk mindent amit csak lehet. Mintha egymás lelki társai lehetnénk.

Ilyen programokat szoktunk csinálni: bowling, délutáni társasjátékok (amik a családot vagy a baráti kör is jobban összetartják), kirándulás (nagyon szeretünk új helyeket megismerni bárhol az országban), wellness hétvégék, otthoni romantikák.

Tehát sok mindenben egyet értünk, ha nem, akkor az egyikünk úgy is enged :)

Ezen kívül megosztunk egymással mindent.

Foglalkozunk egymással.

Megajándékozzuk egymást, még akkor is, hogyha nincs semmi ünnep.

Szinte mindenből viccet csinálunk.

Még sorolhatnám, de ha valaki tudja, hogy milyen igazán szeretni, akkor az tudja, hogy mi az ami egy kapcsolatot tartóssá és hosszútávúvá tesz.

Mi soha nem veszekszünk 4 év alatt kb 2x.

Az is igaz, hogy nem volt mindennapi a megismerkedésünk. A sors akarta így, hogy mi együtt legyünk :) Nem szeretném részletezni, mert úgy gondolom ez nem ide tartozik ...

Huh, azt hittem csak 3x kell majd bemásoljam de úgy tűnik tévedtem:

Szia, most ezt a válaszom 3 kérdéshez is bemásolom, mert mindre ugyan azt tudom tanácsolni: Mi 7 évig éltünk együtt a feleségemmel mikor mindkettőnknek elege lett. Ez persze betudható annak is, hogy másfél évig külön éltünk külföldre költözésem miatt. De azt is azért, hogy őt és a fiamat kihozhassam magamhoz. Mindegy. Nos amikor kijöttek megromlott a kapcsolatunk. Azt hittük de jó lesz újra együtt. Tévedtünk. Annyira elszoktunk egymástól, hogy már minden idegesítette a másikat. Hogy miért ott ül, mit csinál, miért eszik stb. Annyira elharapódzott a helyzet, hogy már majdnem elváltunk. Mikoris végül kiborult a bili és mindenki elmondta az addig elszenvedett sérelmeit, és gondjait panaszait. Ki-meg-át beszéltünk mindent. Újra akartuk kezdeni. Az alapoktól kezdve építettük újjá a kapcsolatunktat. Nem mondom hogy nehéz volt, mert hazudnék. Kib*szottul de k*rvára nehéz volt!! Mindkettőnknek alkalmazkodnia kellett. Itt nem volt olyan, hogy csak én vagy te. Csak olyan létezett: MI. És erre minden felmerülő probélmakor emlékeztettük a másikat és együtt oldottuk meg. Megbeszéltük, hogy jó én ebben engedek, te pedig abban. Volt, hogy be kellett látni, hogy hibáztam. Na ez a legnehezebb. De megéri. Higyétek el MEGÉRI. Most egy éve volt annak, hogy majdnem elváltunk. Mindketten elmondhatjuk. hogy boldogabbak vagyunk mint amikor kimondtuk az igent. Kívánom, hogy nektek sokkal könnyebben menjen a problémák megoldása és megbeszélése. Ne várjatok vele a véksőkig. Lehet ti nem lesztek olyan szerencsések amilyenek mi voltunk. Ne hagyjátok ennyire elfajulni a dolgokat. Minél hamarabb léptek annál könnyebb lesz. De a kulcsszó: EGYÜTT. Ha csak az egyik akarja de nagyon, 2x annyira, sz*rt sem ér. Higyjétek el. Mi átéltük. A párom nagyon akart engem és a kapcsolatot és én annál jobban húztam el, mert úgy érzetm megfolyt. Remélem tanulságos mindenkinek a történetünk és nem hiába gépeltem be...